„Édesanyám, Jean 2005. március 20-án halt meg, mindössze néhány héttel azután, hogy petefészekrákot diagnosztizáltak nála. 2005. január 1-jén már nagyon rossz állapotban volt, de mire felfedezték a rákot, az már átterjedt a májára, a hasnyálmirigyére és a lépére is. Még mindig feldühít, ha arra gondolok, hányszor küldték el őt az orvosok, panaszait a genetikára, az életkorára, epeproblémákra vagy a menopauzára fogva” – kezdte Carol a személyes beszámolóját, amelyet az Egyesült Királyság petefészekrák-kutatással foglalkozó jótékonysági szervezete, az Ovarian Cancer Action oldalán osztottak meg. Mire rájöttek, hogy Jean valójában petefészekrákban szenved, már besárgult, és csupán néhány napot jósoltak neki.
A petefészekrák árulkodó tünetei
Carol visszaemlékezése szerint az édesanyja a petefészekrák klasszikus tünetei közül többet is megtapasztalt. Nem volt étvágya, a hasa folyamatosan fel volt puffadva – nagyjából akkorára, mint egy hét-nyolc hónapos terhes nőé –, és erős derékfájással küzdött.
Shikra is az édesanyja történetét osztotta meg. Ő 71 évesen kapta meg a diagnózist, amikor a rák már átterjedt a tüdejére, és a nő folyamatosan légzési nehézségekkel küzdött. Ezt megelőzően azonban nála is jelentkeztek a petefészekrák jellegzetes tünetei, például a haspuffadás, a gyakori vizelés, az étvágytalanság, illetve a kevés étel elfogyasztása után is jelentkező teltségérzés.
Akkoriban egyik panasz sem tűnt riasztónak. Ezek a tünetek annyira gyakoriak, hogy szinte mindig figyelmen kívül hagyjuk őket” – tette hozzá Shikra, akinek édesanyja még másfél évig élt a diagnózis felállítása után, pedig az orvosok csupán hónapokat jósoltak neki.
A gyakori tünetek közé tartozik még egyébként a váratlan súlyváltozás, a hasi diszkomfort vagy a tartós fáradtság is.
A petefészekrák korai felismerése kulcsfontosságú
A két nő története rámutatott, hogy mennyire hiányos a laikusok tudása és tudatossága a petefészekrákkal kapcsolatban, és hogy sokszor mennyire általános tünetek jelzik a bajt. Mindezek pedig oda vezetnek, hogy a legtöbbször csak igen késői stádiumban fedezik fel a rákot, amikor már sokkal rosszabbak a gyógyulási és túlélési esélyek.
Ha csak egy tanácsot adhatnék mindenkinek, azt mondanám, ne hagyjátok figyelmen kívül a tüneteket. Tegyetek fel kérdéseket, harcoljatok a valós válaszokért, és ha valami nem stimmel, ne fogadjatok el nemet válaszként” – fogalmazott Carol.
„A petefészekrák korai felismerésének esélyét jelentősen befolyásolja, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony lakossági szűrővizsgálat, ezért a figyelem középpontjába a tünetek felismerése és a korszerű diagnosztikai lehetőségek hozzáférhetősége kerül” – olvasható a Mályvavirág Alapítvány hozzánk eljuttatott közleményében. Mint írták, a petefészekrák korai felismerésének esélyét ma már jelentősen javíthatja a genetikai és biomarker-vizsgálatok elérhetősége, hiszen a BRCA-gének örökletes eltérései nemcsak a petefészekrák kialakulásának kockázatát növelhetik, hanem a kezelési lehetőségek megválasztásában is kulcsszerepet játszanak.
Magyarországon évente nagyjából 1200-1300 új petefészekrákos beteget diagnosztizálnak, és évi 650-700 nő hal bele ebbe a betegségbe. A nőgyógyászati daganatok közül a petefészekrák okozza a legtöbb halálesetet – osztotta meg az alapítvány, kiemelve továbbá, hogy
- a petefészekrákot az esetek körülbelül 75 százalékában már előrehaladott stádiumban diagnosztizálják,
- a diagnózis felállításakor a betegek nagyjából 76 százaléka már III-IV. stádiumban jár,
- míg a korai stádiumban a 5 éves túlélés aránya 90 százalék körüli, ez a késői stádiumokban már akár 20 százalék alá is csökkenhet.
Ha tehát a felsorolt tünetek bármelyikét tapasztaljuk, mindenképpen vizsgáltassuk ki magunkat. Ha pedig előfordult már a családban nőgyógyászati rák, akkor a genetikai és biomarker-vizsgálatokat is érdemes lehet elvégeztetni.
