Az elmúlt évtizedek során többszörösére emelkedett a diabétesz mellitusz, azaz a cukorbetegség előfordulása a világ népessége körében: becslések szerint 400 milliónál is több embert érint ma ez az anyagcserezavar. A kórkép legfőbb jellegzetessége, hogy az elfogyasztott ételekből származó szőlőcukor, avagy glükóz nem tud kellő hatékonysággal eljutni a szervezet sejtjeihez, emiatt pedig felszaporodik a véráramban. A magas vércukorszint hosszú távon súlyos, életet veszélyeztető szövődmények kialakulásához vezethet. Mivel jelenleg nem létezik gyógymód a cukorbetegségre, így az élethosszig tartó kezelés elsődleges célja a vércukorszint normalizálása, ezáltal pedig a szövődmények megelőzése.
A diabétesz terápiája igen sokrétű. Gyógyszeres kezelés, illetve inzulinpótlás egyaránt szükségessé válhat, ugyanakkor minden esetben kiemelt szerep jut a beteg életmódjának is. Ezen belül a vércukorszint beállítása jelentős részben a táplálkozáson múlik, így például figyelmet kell fordítani a bevitt szénhidrátok mennyiségére és minőségére ( glikémiás indexére ), továbbá bizonyos esetekben a kalóriabevitel is fontos tényező lehet. A cukorbetegség hátterében ugyanis többféle kórfolyamat állhat, ám mind közül messze az inzulinrezisztencia a leggyakoribb, azaz a sejtek glükózfelvételéhez szükséges hormon, az inzulin hasznosulásának romlása. A probléma megjelenésének és súlyosbodásának egyik legerőteljesebb kockázati tényezője az elhízás, és ismert, hogy a súlyfelesleg leadása az inzulinérzékenységre, ezáltal pedig a vércukorszint-szabályozásra is pozitív hatással van.
A fogyás alapja az elfogyasztott és elégetett kalóriák utóbbiak felé billenő mérlege. Magyarán, ha több energiát használ fel szervezetünk, mint amennyihez az étkezésen keresztül hozzájuttatjuk, úgy kénytelen felélni a tartalékait. És hogy miként lehet ezt elérni? Nos, tudatos és mértékletes diétával csökkenthetjük a bevitt kalóriák számát, rendszeres testmozgással pedig növelhetjük testünk energiafelhasználását, egyszersmind elérhetjük, hogy az izomzat felélése helyett a zsírpárnákat kezdje el lebontani. Végeredményben tehát a sport által csökkenthető a túlsúly, illetve javítható a sejtek inzulinérzékenysége, ennél fogva rendkívül hasznos eszköze a vércukorszint kontrollálásának. Emellett számos egyéb pozitív hatással bír szervezetünkre, éppen ezért cukorbetegek számára is kifejezetten ajánlott, hogy fizikailag aktívan éljék mindennapjaikat. Nem mindegy azonban, miként teszik ezt.
Erre figyeljen a cukorbeteg, ha sportol
Első lépésként javasolt konzultálni kezelőorvosunkkal, mivel a testmozgás a cukorháztartásra is hirtelen és erőteljes hatást fejthet ki. Szükség lehet akár a gyógyszeres kezelés, akár a szénhidrátbevitel finomhangolására annak érdekében, hogy a beteg vércukorszintje ne zuhanjon le túlságosan sportolás közben, valamint a fizikai terhelést is csak fokozatosan, az erőnléti állapot javulásához igazodó ütemben szabad növelni. Edzés előtt, közben és után is fontos ellenőrizni a vércukorszintet: ha a mért érték túl alacsony, érdemes plusz szénhidrátot bevinni, ha pedig túl magas (14-15 mmol/liter feletti), akkor elhalasztani a mozgást.
Az - életkornak és általános egészségi állapotnak - megfelelő mozgásforma kiválasztásához kezdetben lehetőség szerint kérjük személyi edző, esetleg gyógytornász segítségét, különösen jelentősebb túlsúly esetén. A szakember tanácsait betartva elkerülhetőek mind a sérülések, mind a kórosan alacsony vércukorszint (hipoglikémia). A cél, hogy elérjük az Amerikai Diabétesz Társaság (ADA) hivatalos ajánlása által megfogalmazott heti 150 perc közepes vagy erős intenzitású testmozgást - legalább hetente három napra elosztva, két alkalom között legfeljebb egy szünnapot hagyva.
Óvatosságra intő szövődmények
Minél hosszabb ideig él egy beteg diabétesszel, illetve minél kevésbé szabályozott a vércukorszintje, annál magasabb a hosszú távú szövődmények fellépésének kockázata. A magas vércukorszint károsíthatja a többi között a veséket, az szív-érrendszert, a látást és a hallást egyaránt, mindazonáltal az egyik leggyakoribb következmény az idegek károsodása, avagy a diabéteszes neuropátia. Átlagosan minden második cukorbetegnél jelentkezik idővel a probléma, amelynek tünetei rendkívül szerteágazóak lehetnek. Függően attól ugyanis, hogy mely idegek sérülnek , felléphetnek érzészavarok, mozgásbeli nehézségek, illetve gyengülhetnek olyan vegetatív funkciók, mint a test hőszabályozása vagy a vizeletürítés. Mindez pedig a rendszeres testmozgás terén is okozhat gondokat.
A diabéteszes neuropátia egyik legnagyobb veszélye, hogy a betegek az érzéskiesés miatt esetenként nem veszik észre kisebb-nagyobb sebeiket, főként, ha azok a lábakon keletkeznek. Mivel azonban a cukorbetegség az ereket is károsíthatja, ezáltal gyengítheti az immunvédekezést és lassíthatja a sebgyógyulást, így kezelés nélkül a kezdetben akár apró karcolások, sebek is elfekélyesedhetnek, majd el is üszkösödhetnek, ami végül az adott végtag amputációját teheti szükségessé. Ugyanakkor, habár sportolás során kétségkívül magasabb a különféle sérülések kockázata, mégsem igaz, hogy a rendszeres testmozgás neuropátiával küzdő betegek számára tiltott lenne. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten javasolt a fizikai aktivitás megőrzése, csupán ki kell egészíteni némi rutinszerű elővigyázatossággal.
Maga a diabéteszes neuropátia nem gyógyítható, de karban tartható, az állapotromlás lassítható, tünetei pedig enyhíthetők. Ennek elsődleges eszköze egyrészt a vércukorszint normalizálása, másrészt a vérkeringés élénkítése. Testmozgás által sokat tehetünk a cél érdekében. Kutatások igazolják, hogy a sport hatékony módszer az idegkárosodás nyomán fellépő fájdalom és érzéskiesés enyhítésében, illetve a betegek egyensúlyérzékének fejlesztésében egyaránt. Mind aerob, mind izomerősítő gyakorlatok szóba jöhetnek, az alsó végtagok érzéskiesése esetén azonban különösen fontos olyan mozgásformákat választani, amelyek a lehető legkisebb sérülésveszélyt hordozzák magukban. E körben említhető példaként az úszás, a kerékpározás vagy a gyaloglás is. Ugyancsak kiemelt jelentőségű ilyen esetekben a lábak mindennapos ellenőrzése esetleges vágásokat, karcolásokat, sebeket keresve, valamint a megfelelő bőrápolás. Ha pedig bármilyen szokatlan panaszt észlelünk, forduljunk mihamarabb orvoshoz!
