A cukorbetegség Magyarországon is egyre nagyobb problémát jelent, közel egymillió diabéteszest tartanak számon, de a betegség valószínűleg ennél is több embert érint. A kezelés részeként a betegnek az étrendjére is nagyon oda kell figyelnie, szénhidrátokat pedig csak mértékkel fogyaszthat. Ez persze nem jelenti azt, hogy semennyi szénhidrátot nem ehet, fontos azonban egy bizonyos szint alatt tartani a bevitelt.
Mikor mennyi szénhidrátot fogyaszthatunk?
Hogy miből mennyit ehet egy cukorbeteg, azt befolyásolja az életmódja, testsúlya, életkora, és esetleges társbetegségei is. Általánosan azonban elmondható, hogy az asztalra kerülő ételek 15-20 százaléka fehérjéből, 30 százaléka zsírból, 50-55 százaléka pedig szénhidrátból kell, hogy származzon. Ez utóbbi bevitelét napi 5-6 alkalomra kell szétbontani azért, hogy a vércukorszint az egészséges sávban (nagyjából 4 és 8 mmol/liter között) maradjon. Tehát a főételek mellett kisebb étkezéseket - tízórai, uzsonna - is be kell iktatni a napba. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet háromóránként javasolja az étkezést, az alábbi szénhidrátadagokkal:
- 7 órakor 25-30 gramm
- 10 órakor 15-20 gramm
- 13 órakor 40-50 gramm
- 16 órakor 15-20 gramm
- 19 órakor 30-40 gramm
Mit számítsunk bele?
Hogyha számolja a szénhidrátokat, a diabéteszes az ételek széles skáláját be tudja építeni az étrendjébe anélkül, hogy az jelentősen megemelné a vércukorszintjét. Első lépésként írjuk ezért össze azoknak az élelmiszereknek a szénhidráttartalmát, amelyeket a leggyakrabban fogyasztunk. Sokat segíthet egy olyan étrendi napló vezetése, amelyben összeírhatjuk, hogy mit fogyasztottunk, és az körülbelül milyen szénhidrátbevitelt jelentett. A betegek nagy barátja a konyhai mérleg is, amelyen grammra pontosan le tudják mérni az összetevők súlyát, amiből már gyorsan kiszámíthatják a szénhidráttartalmat is.
Érdemes a betegeknek olyan ételeket választani, amelyek rostokban és/vagy fehérjékben is gazdagok, ennek hatására ugyanis lelassul a szénhidrátok emésztése és feldolgozása, azaz lassabban emelkedik a vércukorszint. Jó választás lehet például a lencse, a bab és a borsó, hiszen ezek a növények nemcsak rostdúsak, de fehérjetartalmuk is magas.
A húsfélék jelentős részét nem kell a szénhidrátok közé számolni, bizonyos felvágottak, párizsik azonban keményítőt és cukrot tartalmaznak, ezek pedig szintén megemelhetik a vércukorszintet. A tejtermékek egy részének szénhidráttartalmát is fontos hozzászámolnunk a napi bevitelhez, legalábbis ha egy bizonyos mennyiség felett fogyasztunk belőlük. A tojást viszont nem szükséges méricskélni.
Fontos tudni azt is, hogy a light, illetve diabetikus címkével ellátott termékek sem mentesek a szénhidráttól, ez utóbbi jelölést meg is szüntették, mert megtéveszthette a vásárlókat. Az ilyen élelmiszerekben rendszerint cukor helyett valamilyen pótlót használnak ízesítésként, így ezek, ha kisebb mértékben is, de ugyanúgy megemelhetik a diabéteszes vércukorszintjét . Az élelmiszerek címkéjén inkább a tápértékjelölést kell figyelni, azon belül is elsősorban a szénhidrát- és cukortartalmat, az édesítőszeres ételeknél pedig a polioltartalmat.
