A Frontiers in Evolutionary Neuroscience folyóiratban megjelenő tanulmányban a Princeton Egyetem kutatói Andrew Gallup vezetésével első alkalommal mutatták ki, hogy az emberek ásításának gyakorisága az évszakoktól függően változik, és az emberek kisebb valószínűséggel ásítanak, amikor a külső hőmérséklet meghaladja a testhőmérsékletet. A kutatók úgy vélik, ez a szezonális eltérés arra utal, hogy az ásítás az agyhőmérséklet szabályozásának módszere lehet.
Gallup munkatársaival 160 ember ásítási gyakoriságát rögzítették; nyolcvanét télen, nyolcvanét nyáron. Kiderült, hogy az alanyok télen nagyobb valószínűséggel ásítottak, mint nyáron, amikor a külső hőmérséklet egyenlő a testhőmérséklettel, vagy meghaladja azt. A kutatók eszerint úgy vélik, hogy a magasabb hőmérséklet nem nyújt enyhülést a túlhevült agynak, amely az ásítás hőszabályozási elmélete szerint azáltal őrzi meg hőmérsékletét, hogy hőcserélést folytat az ásítás során belélegzett levegővel.
Gallup úgy véli, ezen újabb bizonyítékkal szolgál arra a feltételezésre, hogy az ásítás része a hőszabályozás fiziológiájának. Az ásítás biológiai funkciójának felderítésére nagyon kevés kutatást végeztek az elmúlt évtizedekben, az elvégzett körülbelül tíz tanulmány eredményei pedig ellentmondásosak. Ez az első olyan kutatás, amely kimutatja az ásítás gyakoriságának szezonális eltérését. Az eredmények pedig nemcsak az alapvető fiziológiai ismeretek szempontjából lehetnek jelentősek, hanem a szklerózis multiplex, az epilepszia és a hasonló betegségek alaposabb megértéséhez is vezethetnek, amelyek gyakori ásítással és a hőszabályozás diszfunkciójával járnak.
