Egy nemzetközi kutatás szerint összefüggés lehet a beszédkészség és a halálozási kockázat között. Paolo Ghisletta, a Genfi Egyetem professzora és társai a Berlin Aging Study adatait használták fel. Ebben 1990 és 2009 között több mint 500 olyan résztvevő kognitív képességeit vizsgálták, akik a vizsgálat kezdetekor 70 évesek vagy annál idősebbek voltak. Megmérték „az észlelési sebességüket, az epizodikus memóriájukat, a beszédkészségüket és a verbális tudásukat”. Ghisletta csapatát az érdekelte, hogy ezek közül bármi hatással volt-e a résztvevők élettartamára.
Mivel számos tényező befolyásolja a hosszú élettartamot, statisztikai módszereket alkalmaztak, hogy ellenőrizzék az olyan tényezőket, mint a nem, a társadalmi-gazdasági státusz, az iskolai végzettség, és hogy a résztvevők esetleg demenciában szenvednek-e - írja a Psychology Today.
Meglepő módon a négy vizsgált kognitív tényezőből csak egy, a beszédkészség volt hatással a résztvevők élettartamára. "A medián túlélési idő közel kilenc év volt azok között, akiknek a verbális folyékonysága magas, illetve alacsony értékeket mutatott..." - áll a tanulmányban.
Ugyanakkor mivel az eredmények korrelációs jellegűek, nem lehet arra következtetni, hogy ok-okozati kapcsolat áll fenn a beszédkészség és a hosszú élet között. Még az ellenkezője is igaz lehet: maga a hosszú életkor is elősegítheti a beszédkészséget.
Az is lehet, hogy valamilyen harmadik, nem mért változó - vagy talán több is - felelős mind a jobb beszédkészségért, mind a hosszabb élettartamért.
Nem mindegy, mit olvasunk
Ghisletta kutatócsoportjának eredménye azonban egybecseng a témával kapcsolatos korábbi tanulmányokkal. 2016-ban például a Yale kutatói összefüggést találtak az olvasás és a hosszú élet között: megállapították, hogy azoknak, akik legalább napi 30 percet olvastak, 23 hónapos „túlélési előnyük” volt azokhoz képest, akik nem vettek a kezükbe könyvet.
Ráadásul ez az összefüggés még azután is fennmaradt, hogy egy sor más változót, például az életkort, a nemet, a rasszt, az iskolai végzettséget, a társbetegségeket, a családi állapotot is figyelembe vették.
Fontos az a tény is, hogy a legerősebb összefüggést ebben a tanulmányban azoknál a résztvevőknél találták, akik túlnyomórészt könyveket olvastak, szemben az újságokkal és magazinokkal. A vizsgálatban résztvevő könyvolvasók többsége szépirodalmat fogyasztott, így elképzelhető, hogy csak bizonyos típusú olvasmányok hozhatók összefüggésbe a hosszú élethez.
Elképzelhető, hogy ez azért lehet, mert a munka, hogy elképzeljünk egy kitalált világot, és nyomon kövessük, hogy ki mit mondott és mit csinált, jó hatással lehet a kognitív képességekre.
Egy másik idei, brit kutatás során idősebb felnőtteket kérdeztek ki, akik lelkesen olvastak szépirodalmat. Csupa pozitívumot társítottak hozzá: a könyveken keresztül kapcsolódni tudtak a barátaikhoz és a családtagjaikhoz, a személyiségük is fejlődött.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a folyékony beszédkészség fejlesztése és a szépirodalmi művek olvasása varázslatos módon el tudja hárítani az öregedés hatását a testre és az elmére. De egyre több a bizonyíték arra, hogy bizonyos kognitív képességek és szokások számos előnnyel járnak, beleértve a hosszabb élettartamot is.
