Agyunk kapacitása

A maximalizmus és teljesítményfokozás világában élve általában elégedetlenek vagyunk magunkkal, - így memóriánkkal, kreativitásunkkal is; állítólag lassan tanulunk és gyorsan felejtünk. Tehetünk-e érte, hogy agyunk hosszú és rövid távon is jól működjék?

Képességeinket nem használjuk ki megfelelően, talán keveset alszunk, túl sok fölösleges dologgal foglalkozunk, megterhel minket a teljesítménykényszer vagy a kimerültség miatti stressz, ezért nem árt tudatosítani magunkban, hogy milyen kincs birtokában vagyunk mindenféle teljesítményfokozás nélkül is.

Tárolókapacitás

Először is el kell döntenünk, hogy agyunk mely paramétereit szeretnénk jobban megismerni. Az ingerületvezetés és ezáltal a gondolkodást? Az információfeldolgozás gyorsaságát? Memóriánk befogadóképességét, vagy azt, hogy a minket ért információk mekkora hányadát tudjuk egyáltalán felvenni és feldolgozni? Az is érdekes lehet, hogy a megjegyzett információkra mennyi ideig számíthatunk biztonsággal.
Kezdjük talán a tárolókapacitásával. Az idegsejtek és kapcsolataik számából óvatos becslések szerint agyunk 1-1,3 millió megabyte információ tárolására képes. Mivel azonban az idegrendszer sejtjei közötti szinaptikus kapcsolatok nem a "minden vagy semmi" törvényei szerinte működnek, a tárolókapacitás ennél nagyságrendekkel nagyobb is lehet. Összehasonlítva a kromoszómáinkban magunkkal hozott genetikai információkkal, amelyeket fel lehet tenni egyetlen CD-ROM-ra, az agyunk által tárolni képes információ-mennyiség körülbelül 2 millió ilyen műanyaglapocskára férne föl. Mindezt a hétköznapokban bizonyára azért tartjuk olyan kevésnek, mert ebben az információtömegben olyan unalmas és köztudott dolgoknak is el kell férniük, mint az, hogy a vér piros, hogy mi a lakcímünk, hogy a születésnapi tortára gyertya dukál. Nem újdonság az sem, hogy merre van a lent és merre a fent, a jobbra és a balra, pedig valamikor ezt is megtanultuk. Ezek az ismeretek - pontosabban hiányuk - csak akkor tűnnek fel, ha valamiért elvesznek. Egyébként mindig csak az újra vagyunk kíváncsiak.

Információfelvétel és -feldolgozás

Mégis hogyan kerül ez a hatalmas mennyiségű információ az agyba? Életünk folyamán a minket ért ingerekből. Az ingerek lehetnek láthatók (vizuálisak), hallhatók (auditívak), tapintási vagy szaglási ingerek vagy ízek. Az egyszerre érkező adattömeg vagy információmennyiség nagysága függ az inger fajtájától is. Míg a szagingerek másodpercenként mindössze 20 bitnyi információt tesznek ki, addig a látható ingerek ugyanennyi idő alatt kb. 10 millió bitet is jelenthetnek.
Ma úgy tartják, hogy az információkat több lépcsőben tudjuk felvenni és elraktározni: közben a felvett információ valamilyen szintű feldolgozáson is átesik, mivel az egyes információtároló egységek befogadó-képessége korlátozott, tehát elkerülhetetlen a lényegtelen információk kiszűrése. A folyamat részleteiben még nem teljes ismert, de kicsit vázlatos ismertetésére vállalkozhatunk.
Az ingereket az érzéksejtek veszik föl, és szinapszissal kapcsolódva adják tovább az elektromos jelet az idegrostnak. Minden érzékszervünkhöz tartozik egy úgynevezett szenzoros információtároló, ami csak nagyon rövid ideig képes adatot tárolni.
Az elektromos impulzus ezt követően bizonyos számú idegsejtet érintve, szinapszisról szinapszisra terjed, és korlátozott ideig ezeket érintve köröz. Míg ez a körkörös impulzusterjedés fennáll, rövidtávú emlékezetünkkel képesek vagyunk visszaidézni a nagyon közeli múltban érzékelt dolgokat. A "keringő" elektromos impulzus molekuláris változások formájában hagy nyomot az érintett idegsejteken, és így már hosszabb távra is rögzíti az emléknyomot.
A rövid távú emlékezet egy másodperctől legfeljebb egy percig terjedő ideig hét, az érzékszervnek megfelelő információs egységet képes megjegyezni, így pl. egy budapesti telefonszámot, ami pont hétjegyű. A hosszú távú emlékezet már kevesebbet akar tárolni, az információt lecsupaszítja a leglényegesebbekre, és így óhatatlan, hogy bizonyos részletek elvesznek.
Azok az információk, amelyeknek sikerült mindkét lépcső szűrőjén átjutni, és amelyek immár az idegsejtek között rögzült kapcsolatok formájában is eltárolódtak, elvileg végleg megmaradnak, és ami még meglepőbb, a tárolóhely befogadóképessége is akkora, hogy nem tudjuk kihasználni, tehát végtelennek is vehetjük. Az a problémánk, hogy sok mindenre nem tudunk emlékezni, valószínűleg abban rejlik, hogy az információk valamelyik lépcsőn elvesznek. Az is igaz, hogy sokszor csak azt hisszük, hogy nincs emléknyomunk valamiről, mert nem tudjuk előhívni, de egyébként létezik.

Vannak még rejtélyek

Az idegpályák ingerületvezetés sebessége kb. 100 m/s. Mivel rendkívül kis távolságokat kell áthidalni, tényleg a másodpercek tört része alatt juthatnak eszünkbe dolgok. Ekkor az idegsejtek egy korábbi aktivitási mintázata idéződik fel, azaz minél többféle és különlegesebb dologhoz tudunk valamit kapcsolni, és minél többet ismételtük, annál biztosabb, hogy ténylegesen vissza is tudunk rá emlékezni.
Bizonyára a felejtésnek is vannak áldásai. A neuronok közötti kapcsolatok átépülése nélkül nem tudnánk például rosszul beidegződött dolgokat javítani, újratanulni. A régi, rossz információ így is sokszor zavaró tényező, de véglegesen nem foszt meg minket attól, hogy később még jól is rögzítsünk valamit. A felejtés rengeteg fölösleges információtól is megszabadít minket. Gondoljunk csak az autistákra, akik szinte fényképként a legapróbb részletekig is képesek megjegyezni eseményeket, adatokat, de a logikus gondolkodás már akadályokba ütközik. Lehet, hogy mi is hasonlóképpen járnánk, ha a felejtés adománya nélkül kellene élnünk.

Serkenthető agykapacitás

Mindannyiunkkal megesett már, hogy valami sehogy sem jutott akkor eszünkbe, amikor annyira szerettünk volna rá emlékezni. Három-négy hét elteltével aztán kéretlenül is ott bosszantott minket, amikor hirtelen minden előzmény nélkül berobbant a tudatunkba a keresett gondolat. Nyilván kíváncsiak vagyunk arra, hogyan tudnánk pallérozni, kezesebbé tenni az emlékezetünket.
Az agysejtjeinknek oxigénre van szükségük a megfelelő működéshez, és annak felvételét tudományos kutatások szerint segíti a ginseng. A ginsenget hazánkban is lehet kapni különféle formákban, a legcsélszerűbb azonban ún. standardizált hatóanyagtartalmú ginsengkészítményt fogyasztani, mert csak ekkor garantált, hogy a szükséges mennyiségű hatóanyagot juttatjuk a szevezetünkbe. A Pharmaton Vital kapszula standardizált ginsenkivonat mellett vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz. Mivel a Pharmaton Vital gyógyszer, csak a patikában szerezhető be - recept nélkül.
Az egyik legtöbb, amit tehetünk, szellemi frissességünk megőrzése érdekében, hogy mindent megadunk szervezetünknek, amire szüksége van. Legalább azon nem múljon!

Értékelje a cikket!

További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+16, +21 °C
Minimum:
0, +6 °C

Hazánkban pénteken délelőtt szinte felhő sem lesz az égen, csapadék nem alakul ki.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge, közepes

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag