Míg az `50-es, `60-as években a hazai stroke-halálozás megegyezett az európaival, addig ma Magyarország az áldozatok számát tekintve a vezető helyen áll.
A szélütést már az ókori görögök is ismerték, Hippokratész volt az első, aki körülírta a betegség tüneteit, hatásait, következményeit. Ekkor még nem rendelkeztek elegendő ismerettel az emberi szervezet működéséről, így nem tudtak logikus magyarázatot adni arra, hogy a betegség miért következhet be. Egészen a XVI. századig úgy tartották, hogy a szélütés gyógyíthatatlan, megelőzése pedig lehetetlen. A szélütést angolul stroke-nak (csapásnak) nevezik, ez az elnevezés szintén ebből a korból származik.
De valójában mi történik szélütéskor? Szélütéskor az agyi vérnyomás kórosan csökken, így az agy egyes részeinek vérellátása megszűnik (agyi infarktus), vagy vérzés (agyvérzés) lép fel. Sokan, ha a stroke kifejezést hallják, elsősorban az agyvérzésre gondolnak, az esetek jelentős részében azonban (80 százalék) agyi infarktusról beszélhetünk, és csak kb. 20 százalék az agyvérzéses esetek száma.
Az agyi katasztrófák következtében az agy egyes részei elhalnak, ezek később nem regenerálódnak, ezért van nagyon nagy szerepe a prevenciónak. Az első stroke-on átesett betegek esetében másodlagos megelőzésről beszélünk, ennek azért van jelentős funkciója, mert az első szélütés után tízszer nagyobb az esélye egy újabb agyi katasztrófának. A stroke nem az idősek betegsége, minden korosztályt érinthet, előfordulhat csecsemőknél, kisgyerekeknél, felnőtteknél, időseknél is. A stroke-os betegek kb. egyharmada azonban 65 év feletti.
Az agyi katasztrófák kialakulásában számos tényező játszik közre, ilyen pl. a magas vérnyomás betegség, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a dohányzás, a cukorbetegség, a már elszenvedett szélütés, a túlsúly. A magas vérnyomás betegség 3-4-szeresére emeli a stroke rizikóját. Megfelelő kezeléssel, a vérnyomás beállításával azonban a stroke-os esetek 70 százaléka megelőzhető lehetne. Alkalomszerűen, mértékkel fogyasztott alkohol némileg csökkenti a stroke rizikóját, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a krónikus alkoholizmus viszont négyszeresére, míg a dohányzás, a cukorbetegség, az elhízás kb. kétszeresére növeli a szélütés kockázatát.
Szélütés 25 százalékkal magasabb arányban fordul elő a férfiaknál, mint a nőknél. A nők általában 4-5 évvel később szenvednek el valamilyen agyi katasztrófát, mint a férfiak, tehát a férfiak átlagéletkora 4-5 évvel alacsonyabb, mint a nőké. Az életkor előrehaladtával megnő a szélütés kockázatának valószínűsége. A férfiaknál 40 éves kor, a nőknél 50 éves kor fölött kell jelentős előfordulással számolni.
A stroke-ra fenyegető tünetek hívják fel a figyelmet. Ilyenek pl. a végtaggyengeség, a féloldali jellegű bénulás, a látászavar, a látásvesztés, a kettős látás, a látótérkiesés, a beszédzavar, a beszédértési zavarok, a szóformálási nehézségek, az erős szédülés, a fejfájás, az eszméletvesztés. E tünetek lehetnek múló jellegűek is, ezek egy szélütés első jelei. A tünetek együtt és külön-külön is előfordulhatnak. Az agyi katasztrófa utáni első órák jelentősek a maradandó károsodások szempontjából, ezért már a stroke gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni.
A stroke leggyakrabban a délelőtti órákban fordul elő, kimagaslóan sok szélütést regisztrálnak reggel 8-10 óra között, jóval többet, mint az éjszakai órákban. Az agyi katasztrófát követően minden harmadik beteg életét veszti, a betegek egy részénél azonban az idegrendszer legtöbb működése visszatér, így a kórházat elhagyva rendszeres gyógytorna, testedzés segítségével újra képessé válhat arra, hogy ellássa önmagát. A teljes felgyógyulás ritka, a szélütés maradandó károsodásokat okoz (beszédzavar, teljes vagy részleges mozgásképtelenség).
Ahhoz, hogy a beteg valóban felépüljön és képes legyen a későbbiekben ellátni magát, rendkívüli akaraterőre, lelkierőre van szüksége. Rendszeres gyógytorna segítségével a mozgások újbóli előcsalogatásával, a beszéd gyakorlásával jelentős javulás érhető el. Mind a stroke-os betegnek, mind pedig családjának azonban türelemre van szüksége, a javulás ugyanis nagyon lassú folyamat, de kitartó, rendszeres mozgással, és az orvosi utasítások betartásával van remény a normális életminőséghez közeli állapot elérésére. IX.évf./9.szám
