A légzés elsődleges célja szervezetünk oxigénigényének fedezése, majd a szervezetben keletkezett szén-dioxid eltávolítása. Automatikus folyamatról van szó, amelynek során egy felnőtt nyugalmi helyzetben percenként 14-16-szor vesz levegőt. Légzőrendszerünk egy összetett rendszer, amely a légutakat, a tüdőszövetet, a mellhártyát, valamint a bordakosarat és a mellkast mozgató izmokat foglalja magában.
„A légzőizmoknak két nagy csoportja van: a rekeszizom és a bordaközti izmok. Ezek összehangolt működésének segítségével veszünk levegőt, és elernyedésükkel fújjuk azt ki. Az erősebb kilégzéshez szintén ezek az izmok szükségesek. A felületes légzés következtében azonban a rekeszlégzés gyakran kiesik a rendszerből, ami miatt kevesebb levegő jut a tüdőbe. Ezt a kiesést úgy is megfigyelhetjük, hogy megkérjük a pácienst, hogy vegyen egy nagy levegőt, és erre erőteljesen felhúzza a vállait. A helyes belégzés során ugyanis a mellkas és az alsó bordák területe emelkedik meg elsősorban, nem a váll” – magyarázza dr. Tárnok Ildikó, a Tüdőközpont – Prima Medica tüdőgyógyásza, allergológus és klinikai immunológus.
Miért csökkenhet a tüdőkapacitás?
Tüdőnk teljesítménye a vitálkapacitással vagy tüdőkapacitással jellemezhető. Ez a maximális kilégzés és maximális belégzés közötti térfogatkülönbséget jelenti: egészséges emberek esetében átlagosan 3-5 litert. Vannak azonban állapotok és betegségek, amelyek csökkentik a tüdőkapacitást.
- Öregedés: természetes, hogy az idő múlásával a tüdő némileg veszít a rugalmasságából, ami a légutak beszűküléséhez vezethet. A rekeszizom meggyengülhet, a mellkas fala merevebbé, mozgása korlátozottabbá válik, és a légzőizmok működése romlik. Nem tüdőbeteg személyeknél azonban önmagában ez még nem okoz komoly problémát.
- Dohányzás: a tüdőszövet károsodása, a légutak gyulladása és beszűkülése, valamint az oxigénszállító képesség csökkenése miatt rontja a tüdőkapacitást és okoz panaszokat. A dohányfüstben lévő káros anyagok a tüdő hajszálvékony léghólyagocskáit károsítva csökkentik az egészséges légzőfelületet, ami gátolja a hatékony oxigénfelvételt.
- Mozgásszegény életmód: inaktív életmód mellett a bordaközi izmok, amelyek a megfelelő levegővételhez szükségesek, nem tudnak fejlődni. Az inaktivitás miatti túlsúly pedig csak tovább ront a helyzeten, meggátolva a rekeszizom megfelelő működését, ami miatt csökken a tüdőkapacitás és a légzés hatékonysága.
- Helytelen testtartás: a görnyedt testtartás (az ortopéd orvosok hanyagtartásnak nevezik) a légzésre és az egészségi állapotra is kihat. A belső szervek összenyomódnak, a rekeszizom mozgása beszűkül, így nem tudjuk kihasználni normál légzéskapacitásunkat sem. Az egyenes testtartás, a vállak leengedése, az ellazított nyakizmok segíthetik a tüdőkapacitás növelését.
- Krónikus tüdőbetegségek: az asztma, a krónikus hörgőgyulladás, a tüdőgyulladás és a COPD mind csökkentik a tüdőkapacitást.
Hogyan mérhető a tüdőkapacitás?
Ha valakinek komolyabban csökkent a tüdőkapacitása, annak legtöbbször tünetei is vannak, mint például köhögés, légszomj, terhelére jelentkező nehézlégzés és mellkasi fájdalom. A tüdőgyógyászok ugyanakkor mérésekkel is meggyőződhetnek erről az értékről.
„A tüdő működéséről legegyszerűbben egy légzésfunkciós vizsgálat, spirometria segítségével kaphatunk képet. Ennek során a maximális kapacitású belégzés utáni erőltetett kilégzés térfogatát, illetve áramlási sebességét vizsgáljuk” – mondta el dr. Tárnok Ildikó. Hozzátette, emellett létezik egy speciális légzésfunkciós vizsgálat is, az úgynevezett diffúziós kapacitásmérés, amellyel a tüdőben zajló gázcserét mérik, információt nyerve arról, hogy a belélegzett oxigén milyen mértékben tud a vérbe áramlani. „A vizsgálat például a tüdőfibrózis egyértelmű radiológiai jeleinek megjelenése előtt képes észlelni a gázcserezavart. A speciális légzésfunkciós vizsgálat során egy készülékbe kell erőteljesen kifújni a belélegzett gázkeveréket, így mérni lehet a tüdőben történő gázcsere folyamatát. Ha már itt eltérés mutatkozik, akkor további speciális kivizsgálás szükséges a mielőbbi célzott kezelés megítélése érdekében” – foglalta össze a szakember.
Így fejleszthető a tüdőkapacitás
A rendszeres testmozgás az egyik legjobb módszer arra, hogy tüdőkapacitásunkat növeljük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint felnőtteknek heti minimum 150 perc mérsékelt-közepes intenzitású kardiomozgás vagy 75 perc magas intenzitású mozgás ajánlott, kiegészítve heti kétszer 30 perc izomerősítő tréninggel. Tüdőbetegeknek erről tüdőgyógyászukkal érdemes egyeztetniük.
A tüdőkapacitás növelésének másik fontos eleme a megfelelő légzőgyakorlatok elsajátítása. A légzőtorna segítségével átlélegeztethető a tüdő, növelhető a légzés hatékonysága, erősíthetőek a légzőizmok, javítható a mellkas mobilitása, és elősegíthető a tüdőben lévő váladék felköhögése is. Az asztmások megtanulják, hogy roham esetén hogyan vegyék lassan és mélyen a levegőt, a COPD-sek esetében pedig a helyes kilégzést is fontos elsajátítani. Ennek hiányában nem tud kiürülni a mellkasban rekedt felesleges levegő, vagyis az oxigénellátottság tovább romlik. A légzőtorna a tüdőgyulladás utáni rehabilitációnak is fontos eleme, sőt relaxációs szerepe is jelentős.
