Az című szakfolyóiratban megjelent tanulmány részletezi, hogyan javult a páciensek testtartása és járása még a speciális cipő viselésének elhagyása után is.
Dr. Najia Shakoor és munkatársai a chicagói Rush Egyetemi Orvosi Központban már korábban is vizsgálták a mezítlábas járás és a már említett "mozgékony" cipő hatásait a szokványos lábbeli mellett jelentkező bántalmakhoz képest. "Ezúttal fél évre bővítettük a megfigyelési időszakot" - magyarázta a szakértő, akinek csapata 16 térdízületi gyulladással kezelt beteget vont be a kísérletbe: naponta 6 órán át kellett a természetes mozgást eredményező lábbelit viselniük, és 6, 12, illetve 24 hét elteltével újra ellenőrizték a tartásukat.
Az eredmények alapján fél év elteltével 18 százalékkal csökkent a különleges cipőt hordó betegek térdízületi terhelése az érintett terület legveszélyeztetettebb, belső és középső részén; azokhoz képest, akik hagyományos lábbeliben jártak. A mezítlábas , valamint a "mozgékony" cipős csoport eredményei között nem mutatkozott számottevő eltérés. A kiindulási állapothoz képest 11 és 10 százalékkal javult a klasszikus cipőben és mezítláb járók testtartása, ami arra utal, hogy az újfajta lábbeli képes "újratanítani" a mozgást.
"A térdízületi gyulladásban szenvedő betegek lapos és rugalmas talpú cipő viselésekor jelentős javulást tapasztalhatnak. Eredményeink alátámasztják, hogy a lábbeli megválasztása a terápia fontos része lehet" - vonta le a következtetést Dr. Shakoor.
