Hogyan gyógyítható az izomgyulladás?

Milyen gyógyszerekkel kezelhető a miozitisz?

Igazolt betegség esetén a kezelési stratégia függ attól, hogy milyen súlyos az izomgyengeség (fenyeget-e légzési elégtelenség vagy fennáll-e félrenyelés veszélye), vannak-e belső szervek érintettségére utaló jelek, nem áll-e a háttérben rosszindulatú daganatos betegség.

Mint a legtöbb kórkép esetében, itt is fontos a korai, hatékony terápia. Ezért a diagnózist követően a kezelést haladéktalanul meg kell kezdeni, és ha az egyik gyógyszer nem hat, akkor váltani kell más készítményre. A miozitiszek kezelésében a szteroidok adása még ma is első választás, ugyanis erre a betegek kétharmada jól reagál. Legjobb, ha a kezelés az első tünetek jelentkezését követő 3 hónapon belül megkezdődik.

A kezdeti adagot és a beviteli formát (tabletta vagy injekció) a tünetek súlyossága szabja meg. Amikor egy hónapos kezelés után hatást észlelünk, a dózist lassan, fokozatosan csökkentjük a fenntartó adagra, amit aztán hónapokig kap a beteg. Ha viszont két hónapon belül nem csökken jelentősen az említett izomenzimek szintje és nem következik be megfelelő izomerő-növekedés, akkor a terápia hatástalannak tekinthető, és váltani kell.

A szteroidokra nem reagáló esetekben más immungátló szert szoktunk alkalmazni. Ilyen hatékony szerek a metotrexát, azatioprin, ciklofoszfamid és ciklosporin. Dermatomiozitiszben, különösen a bőrtünetekre igen hatékony a klorokvin. 
Vannak olyan sürgető helyzetek (pl. a beteg már kezdetben sem reagál szteroidra, fenyegető légzési elégtelenség, súlyos nyelészavar áll fenn), amikor ezeket a szereket eleve együtt adjuk a szteroidkezeléssel. Az említett gyógyszereket akár kombinálni is lehet. Összességében a kezelést egy-két évig szükséges folytatni.

Vannak-e új, biztató gyógyszeres kezelési lehetőségek?

Nem új, de az említett gyógyszerek hatástalansága esetén megpróbálhatók a nagydózisú emberi immunglobulin készítmények. Sajnos nagyon drágák, de kritikus helyzetben (lásd fent) hatékonyan befolyásolhatják az autoimmun választ.

Milyen egyéb, nem gyógyszeres próbálkozások vannak?

Több autoimmun betegségben is próbálkoznak plazmaferezissel , mely vércserét jelent. A káros, a miozitisszel együtt járó antitestek, immunkomplexek, gyulladásos fehérjék eltávolítása, majd egészséges plazma visszaadása segíthet a gyógyszerekre kevésbé reagáló betegeken.

A saját vérképző-őssejt-átültetés , mint valóban "végső megoldás", szintén segíthet a legsúlyosabb betegeken. Ennek azonban igen nagy a kockázata, így valóban csak a más kezelési módszerekre egyáltalán nem reagáló betegekben, nagyon szigorú feltételek mellett, speciális központokban alkalmazzuk.

Javít-e a betegek állapotán a torna, fizioterápia, rehabilitáció?

A gyógyszeres kezelés mellett igen fontos kiegészítő kezelés a fizioterápia. Az aktív gyulladás idején az aktív (beteg általi) mozgatás nem nagyon ajánlott, de ekkor is szükséges az ízületek mozgásterjedelmének megtartása, az izomerő javítása érdekében a gyógytornász által végzett passzív mozgatás.

Amikor a gyulladás már javult, és a gyógyszereket is sikerült csökkenteni, tartósan (hónapokig-évekig) javasolt az aktív tornagyakorlatok végzése. Tartós izomgyengeség és mozgáskorlátozottság esetén válhat fekvőbeteg intézeti rehabilitáció szükségessé.

A többi autoimmun kórképhez hasonlóan miozitiszben is fontos a káros szenvedélyek, elsősorban a dohányzás kerülése, a rendszeres mozgás, torna, egészséges táplálkozás, valamint a szigorú, autoimmun-reumatológiai centrumokban végzett gondozás.