"Fentről egyből a padlóra kerültem" – idézi fel a 47 éves Sándor a pillanatot, amikor tíz évvel ezelőtt közölték vele a diagnózist: SM betegsége van. Előtte igazolt labdarúgó volt, sportember, és mint mondja, semmi jel nem utalt arra, hogy bármi betegsége lehet. "Lassan tudatosodott bennünk, hogy ez egy végső diagnózis" – emlékezett vissza a húga, aki szerint bátyját mindenki egy népszerű, társasági életet élő, közkedvelt sportemberként ismerte. Mindene volt a foci, ami a betegséggel egyetlen vonással eltűnt az életéből. Sándor azóta sok szakmát elsajátított és kipróbált, jelenleg portásként kénytelen dolgozni, mert a rokkantnyugdíjából nem tudna megélni.
