A reumatoid artritisz (RA) a leggyakoribb autoimmun eredetű sokízületi gyulladás, amellyel a népesség 0,5-1 százaléka küzd. Ez Magyarországon több tízezer embert jelent. A probléma tipikusan a kéz és a láb kisízületeit érinti, amelyekben fájdalmat és gyakran destrukciót (pusztulást) is okoz.
Az ebben szenvedőkkel előfordulhat, hogy nehezen tudják használni végtagjaikat, az állandó, intenzív gyulladás pedig felgyorsult érelmeszesedéshez és egyéb problémákhoz is vezethet. Nemcsak az életminőséget rontja tehát, de meg is rövidítheti az életet - idézte dr. Nagy Györgyöt, a Semmelweis Egyetem Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetőjét az intézmény közleménye . Mint írták, a nehezen kezelhető reumatoid artritiszes (RA) betegek kezelését segíti két átfogó és 11 specifikus ajánlással egy 32 fős nemzetközi munkacsoport, amelyet dr. Nagy György irányít. Az erről szóló publikáció a reumatológia vezető nemzetközi tudományos lapjában, az Annals of the Rheumatic Diseases-ben is megjelent .
Nem mindenki reagál ugyanúgy a kezelésekre
Amint arra a tanszékvezető rámutatott, az elmúlt években sok új, a betegséget érintő terápiás lehetőség jelent meg. A reumatoid artritiszben szenvedők egy része azonban nem úgy reagál a kezelésekre, mint a többiek - nekik jellemzően pszichés problémáik, gyógyszerrezisztenciájuk vagy valamilyen társbetegségük van. Az ő terápiájuk javítása érdekében született meg az ötlet, hogy indokolt lenne egy külön kezelési eljárás ezen betegcsoport számára. Az ezzel kapcsolatos pályázatot 2018-ban nyerték el, és ezt követően jött létre a már említett 32 tagú munkacsoport.
"Nyugat-európai professzorokon és orvosokon kívül a tagok között volt pszichológus, fizioterápiás szakember, betegek, gyógyszerészek, nővérek és fiatal reumatológusok is" - magyarázta a tanszékvezető. Első lépésként definiálták a nehezen kezelhető (Difficult to Treat) betegcsoportot, majd nekiláttak az ajánlássor megfogalmazásának.
A betegoktatás is fontos tényező
A nehezen kezelhető RA-betegek terápiájával kapcsolatos ajánlások közé tartozik például a pontos diagnózis felállítása, a gyulladásos aktivitás megállapítása, az adherencia (terápiahűség) ellenőrzése, a gyógyszeres terápia optimalizálása, illetve a társbetegségek vizsgálata is. Fontos megállapítás továbbá, hogy a gyógyulást nem feltétlenül az azonnali gyógyszerváltás vagy a gyógyszermennyiség növelése segíti a legjobban.
"Más, a betegséget érintő ajánlások kevésbé beszélnek a nem gyógyszeres kezelésekről, például a fizioterápiáról vagy a betegoktatásról, a mi ajánlásunkban azonban ezeknek is fontos és meghatározó szerepük van. Az ajánlás célja, hogy ha egy reumatológus úgy látja, reumatoid artritiszes betegének gyógyulása nem a terápiás céloknak megfelelően halad, akkor az útmutató lépésről lépésre végigvezesse őt a teendőkön, a kezelés javításán" - mondta a magyar szakember. A munkacsoport egyébként azt reméli, hogy az ajánlást nemzetközi szinten is minél több reumatológus alkalmazza majd a napi gyakorlatban. Az újabb vizsgálatok alapján ráadásul folyamatosan javítani és fejleszteni tervezik majd a dokumentumot.
