Azoknál a nőknél, akik magas sarkú cipőben vannak nap mint nap, lábfájás jelentkezhet, méghozzá nem is kis mértékű!
A rendszeres magassarkú-viselés változásokat idéz elő a vádli izomzatában és az inakban - tájékoztat egy nemrégiben megjelent tanulmány. A dolog odáig megy, hogy ezek a nők tényleg kényelmetlenül érzik magukat, ha tűsarok nélkül sétálnak.
A magassarkú-viselés szokása a vádli izomrostjainak megrövidülését okozhatja, és az Achilles-ín, amely a vádli izmait a csonthoz rögzíti, merevvé válik és megvastagszik. Míg ez a beállítás nem okoz gondot alátámasztott sarkak esetén, a lapos sarkú cipőben állás vagy járás kényelmetlen lehet, mivel az izom és az ín a megszokott mozdulatokra törekszik. "Ily módon a rendszer adaptálódik az új pozícióhoz" - mondja Marco Narici, az angliai Manchester Metropolitan University tudományos kutatója. "Mikor magassarkút viselnek, az izmok kényelmesebben érzik magukat." Az eredményeket az Experimental Biology július 16-i számában közölték.
Mikor az ember magas sarkú cipőbe bújik, a térdek megemelkednek és a vádliizomzatot megrövidült (összehúzódott) helyzetben tartják. A tudósok előtt ismeretes tény, hogy amikor az izom összehúzott állapotban van huzamosabb ideig - például mert be van gipszelve -, az valóban rövidebbé válik - mondja Narici.
Narici kíváncsi volt arra, vajon az állandóan viselt magassarkú okozhat-e izomrövidülést? "Azt gondoltam: a magas sarkú cipőt viselő nők kísérletet végeztek nekünk anélkül, hogy tudatában lettek volna -, így az összes teendőnk csak annyi volt, hogy összetoborozzuk és teszteljük őket" - mondta a LiveScience-nek nyilatkozva.
Hozzá tehetjük, van erre egy anekdotikus bizonyíték az 50-es évekből, miszerint a titkárnők kényelmetlenséget éreztek, amikor levetették magassarkúikat és mezítláb jártak - mondja Narici. Ez megint azt sugallja, hogy a folytonosan viselt magassarkú változásokat idézhet elő.
A vizsgálatban részt vevő 11 nő (átlagéletkoruk 43 év) legalább 5 cm, vagy annál magasabb sarkú cipőt viselt heti öt napon át, két éven keresztül vagy tovább. A kísérleti személyek nagy többsége kényelmetlenségről számolt be, mikor mezítláb kellett állniuk. A kísérletnek volt kontrollcsoportja is, 9 nő, akik nem rendszeresen viseltek magas sarkú cipőt.
Narici és kollégái először megmérték a hölgyek vádli izomzatát, egy MRI készülék segítségével, azonban semmilyen eltérést nem találtak a két csoport izomtömegében.
Végül ultrahang vizsgálattal mérték a vádli izomrostjainak hosszát, és azt találták, hogy a magassarkút viselőké 13 százalékkal rövidebb, összehasonlítva a kontrollcsoport eredményével.
A rövidebb izomrostok hatással vannak arra is, hogyan "dolgoznak" az izmok: a rövidebb izomrost kevesebb erőt fejt ki és kevésbé hatékonnyá teszi a gyalog járást ezeknél a nőknél.
Az Achilles-ín vizsgálata megmutatta, hogy a magassarkút viselők inai vastagabbak voltak, és így merevebbek is, mint a lapos sarkút viselőké. A vastagabb inak ellensúlyozzák a rövidebb izomrostokat és ezáltal teszik lehetővé a normális működést - mondja Narici.
De nemcsak a magassarkú az egyetlen rizikós lábbeli. Egy független kísérlet 2008-ban kimutatta, hogy az állandó strandpapucs hordás is megváltoztatja a járást. A tartás elemeinek apró megváltozása problémákhoz vezethet, mert fájdalmat okoz a talp, sarok és boka táján.
Narici szerint az eredmények nem jelentik azt, hogy a nőknek le kéne mondani a magassarkú viseléséről. De azt ajánlja, hogy végezzenek nyújtó gyakorlatokat egy magas sarkakon eltöltött nap után, hogy megelőzzék az izomrostok rövidülését.
Jelenleg, Narici és kollégái azt vizsgálják, kevésbé hatékony-e a futás a megvastagodott Achilles-ín esetén.
Ezt a munkát Narici és munkatársai, Robert Csapo (Bécsi Egyetem), és Olivier Seynnes valamint Costis Maganaris (Manchesteri Egyetem) végezték. A kutatást a Manchesteri Egyetem és a Bécsi Egyetem finanszírozta.
