A koronavírus okozta COVID-19 betegség egyik legveszélyesebb szövődménye a tüdőgyulladás, vagyis a tüdőhólyagocskák, és/vagy a hólyagok közötti tér gyulladásos megbetegedése. Sajnos a betegség jóval a koronavírus megjelenése előtt is nagy gondot okozott, már a járványt megelőző években is közel négymillió életet követelt világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint leginkább az ötéves kor alatti gyerekekre, illetve a 75 év feletti idős emberekre a legveszélyesebb, de tulajdonképpen bármely életkorban súlyos állapotot eredményezhet. Többféle kórokozó is állhat mögötte: általában bakteriális vagy vírusos eredetű, de ritkán gombák, illetve paraziták is kiválthatják. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezek közül melyik okozza a betegséget, ez ugyanis a kezelés módját és a beteg gyógyulási esélyeit is alapvetően befolyásolja. A koronavírus okozta tüdőgyulladás pedig különösen veszélyes lehet - hogy miért, arról szakemberrel beszélgettünk.
Mikor van szükség antibiotikumra?
"A vírusos és bakteriális tüdőgyulladás kezelésében jelentős eltérés van. A vírusos típus ellen nem létezik adekvát ellenszer, ez esetben az immunrendszernek kell leküzdenie a fertőzést. Éppen ezért nehezebb dolga van egy vírus által okozott tüdőgyulladás esetén a szervezetnek" - mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Dr. Ócsai Lajos járványügyi szakember, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztályának korábbi vezetője. A vírusos tüdőgyulladást a legtöbb esetben az RSV (respiratory syncytial), a parainfluenza, az adenovírus és az influenza okozza. A betegség súlyosbodásában, végzetessé válásában azonban sok esetben nem is ezek a vírusok játszanak elsődleges szerepet.
Az influenzás betegeknél többnyire nem maga a vírus felelős a halálozásért, általában a kórokozó az alapbetegséget provokálja, sok esetben pedig a fertőzés után jön egy bakteriális felülfertőződés. Ezért előfordulhat, hogy az orvos egy vírusfertőzés esetén is antibiotikumos kezelést rendel el. "Ha valakit megfertőz az influenza, annál magas láz alakul ki, ami 2-3 nap múlva elkezd csökkenni. Amennyiben ez nem következik be, és még a 4-5. napon is lázas az illető vagy a kezdeti javulás után újra belázasodik, akkor ezt a problémát valószínűleg nem a vírus okozza, hanem bakteriális felülfertőződésről van szó. Ilyen esetben már antibiotikumos kezelésre is mindenképpen szükség van" - hangsúlyozta Dr. Ócsai Lajos.
Ezért veszélyesebb a koronavírus okozta tüdőgyulladás
Azokban az esetekben, amikor már az elejétől kezdve maga a vírus okozza a tüdőgyulladást, a betegség kimenetele rendszerint különösen rossz. Szerencsére az esetek viszonylag kis százalékában fordul ez elő. "A 100 évvel ezelőtti spanyolnátha-járvány több millió életet követelt, de ezek nagyjából 5 százaléka volt közvetlenül a vírus következménye. A többiért a különböző bakteriális felülfertőződések okolhatóak, amelyek ellen a kor orvosai még nem tudtak antibiotikumokkal védekezni. Európában elsősorban a pneumococcus volt a legveszélyesebb a betegekre, míg az Egyesült Államokban a staphylococcus is sok áldozatot szedett. De említhetnénk a H1N1 járványt is, melynek során nagyon kevés volt a primer vírusos tüdőgyulladás, de azok a terhes kismamák, akiket ebben az időszakban elvesztettünk, szinte mind ebbe a kategóriába tartoztak" - mondta el a szakértő.
A koronavírusos betegeknél viszont nagyon sok esetben maga a vírus okozza a tüdőgyulladást. A problémát csak fokozza, hogy a tüdő léghólyagocskáiban (alveolusaiban) vérrögök keletkeznek, egyfajta mikroembolizáció megy végbe, ami rendkívül megnehezíti a szerv oxigénfelvételét, sok esetben mesterséges lélegeztetést igényel. Az intenzív lélegeztetés okozta nyomás ráadásul újabb erek elpattanását okozhatja, ami további embolizációhoz vezethet. Mivel a tüdő regenerációja igen nehézkes, így a mesterséges lélegeztetésre szorulók jelentős részének is problémás a felépülése. Ráadásul a szokványos kórházi fertőzések is társulhatnak az intenzív terápiákhoz, amelyek szintén tovább rontják a beteg túlélési esélyeit.
A bakteriális fertőzésnél a rezisztens törzsek okoznak gondot
A baktérium által okozott tüdőgyulladás általában valamilyen vírusfertőzés szövődménye, de kialakulhat önmagában is. Többféle baktérium is kiválthatja, leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae (más néven pneumococcus), a Staphylococcus aureus, a Legionella pneumophila és a Hemophilus influenzae. Utóbbi főleg a dohányosoknál okoz problémát.
A bakteriális típus esetében annyival könnyebb a helyzet, hogy az egyik leggyakoribb kórokozója, a pneumococcus ellen létezik védőoltás, így ez a baktérium az oltottaknál nem okoz tüdőgyulladást. A pneumococcus ellen kétféle védőoltás létezik. Az egyik az úgynevezett konjugált védőoltás, amely a baktérium 13 szerotípusával (altípusával) szemben nyújt védelmet. Ezt az oltást egyszer kell beadni és egy életre szóló védelmet nyújt. Az idősödő generáció védelme érdekében az 50 év felettieknek ez az oltás rutinszerűen ajánlott, sajnos azonban állami támogatás nem finanszírozza azt. A másik elérhető védőoltás pedig a poliszacharid vakcina, amely ugyan a baktérium 23 szerotípusa ellen nyújt védelmet, de csak korlátozott időre, maximum 5 évre. A károsodott immunrendszerű, illetve krónikus betegséggel küzdő pácienseknek az orvosok általában javasolják mindkét védőoltás felvételét: először a konjugált oltóanyagot, majd egy évre rá a 23 komponensű védőoltást. Ez utóbbit pedig 5 év elteltével meg kell ismételni.
Az orvos dolgát megkönnyíti az is, hogy itt már antibiotikumok széles skáláját bevetheti a kórokozó ellen. A nehézséget azonban ez esetben az antibiotikum-rezisztencia jelenti, amely már ezeknél a baktériumoknál is egyre nagyobb arányban megfigyelhető. Ha az orvos nem találja el a megfelelő antibiotikumot, három nap múlva egy másik készítményre vált, ami az esetek túlnyomó többségében már hatékony. "Ezt a három napot viszont a betegnek ki kell bírnia, ami egy erős, fiatalabb szervezet számára kevésbé megterhelő, viszont egy idősebb, legyengült immunrendszernek már hosszú és nehéz időszakot jelenthet. Ezért is fontos, hogy a védőoltás segítségével ezeket a fertőzéseket megelőzzük"- mondta el Dr. Ócsai Lajos.
