Asztmás betegnél olyan ingerek hatására is szűkülnek a légutak, amelyek egészséges embernek nem okoznak panaszokat. Asztmás rohamban a hörgők simaizomzata összerándul, a légutakat borító nyálkahártya a gyulladás miatt megduzzad és bőséges nyákot választ ki. A besűrűsödött nyák elzárja a hörgők szájadékát.
A panaszok ritkán állandóak, a rohamok gyakorisága és súlyossága egyénenként változó lehet. Néhány beteg rövid, enyhe nehézlégzéses rohamoktól eltekintve tünetmentes, mások szinte állandóan köhögnek, levegő után kapkodnak. Az asztma legtöbbször váratlan rohamokban jelentkezik, de csak elvétve alakul ki valódi légzési elégtelenség.
Belégzés és kilégzés
A mellkas mozgásai belégzéskor a hörgők megnyílását, kilégzéskor pedig záródását idézik elő. Egészséges embereknél ez szinte észrevétlenül zajlik, azonban asztmánál roham esetén a levegő a hörgőkön keresztül befelé könnyebben áramlik, mint kifelé. A tüdő egyre jobban megtelik a bent rekedt levegővel. Az asztmás beteg ilyenkor ösztönösen ülve vagy állva, két karjával kitámasztja magát, hogy a váll- és nyakizomzat bevonásával ürítse ki a tüdejében rekedt levegőt. A kilégzést jellegzetes sípoló hang kíséri, köhögés is jelentkezik, de köpetürítés nélkül. A sípoló hang csökkenhet, mert a levegő áramlása szinte megszűnik a tüdőben. A beteg ilyenkor úgy érzi, hogy megfullad. A fokozódó nehézlégzés szorongást vált ki, ami tovább rontja a hörgők reakcióképességét. Ha a beteg környezetében lévők vagy egy orvos nem avatkozik be gyógyszeresen, és nem nyugtatja meg a beteget, rohama tovább súlyosbodik.
Megelőzés
Az orvostudomány fejlődése ellenére az asztmás betegek száma az utóbbi években sem csökkent. Az egyetlen dolog, ami az asztmás számára lehetővé teszi a súlyos rohamok elkerülését, nem más, mint saját reakcióinak megfigyelése. Ha felismeri a kezdődő rosszullétet, megelőzheti a heveny roham kialakulását.
A régóta asztmában szenvedőknek és azoknak, akiknek többször volt már súlyos rohamuk, el kellene sajátítani a csúcskilégzéskor észlelhető levegőkiáramlást mérő eszköz használatát. A hengerformájú mérőedénybe olyan erősen kell belefújni, ahogyan csak bír. Egy kijelző segítségével válik láthatóvá a kilégzés erőssége. Minden súlyos asztmásnak ismernie kellene a rohammentes időszakban mért normális csúcskilégzési értékét. Ha a mérőműszer ehhez képest csökkent értéket jelez, számítani lehet a roham közeledtére. Ilyenkor még bőven van idő arra, hogy megelőzzük a roham kialakulását.
A roham
Az asztmás rohamot nem nehéz felismerni, mert a beteg légzését jellegzetes sípolás kíséri. A diagnózist egyébként az érintett beteg is meg tudja állapítani, és a kezelőorvos általában pontos tanácsokkal látja el őt arra az esetre, ha a roham elkezdődik. Arról is tájékoztatja, hogy mit kell tennie akkor, ha várhatóan bekövetkezik a roham (pl. a jellemzően fizikai megerőltetést követő asztmás roham esetében). A súlyos roham megelőzésére nagyon hatásosak az aeroszolos készítmények. A pumpa segítségével belégzéskor a beteg saját magának be tudja juttatni porított formában a gyógyszert oly módon, hogy az a légvétellel a tüdő távoli pontjaiba is eljuthasson. A rohamnak ezután enyhülnie kell, és hamarosan meg kell szűnnie.
Azonban a rohamok nem mindig múlnak el könnyen, ilyenkor csak az orvosi segítség használ. A beteget szorongás, halálfélelem töltheti el, hiszen úgy érzi, képtelen lélegezni és a máskor hasznos gyógyszerek nem érnek semmit sem. A bőr színe az oxigénhiány miatt kékesen elszíneződik (cianotikussá válik), a légzés kapkodó, szapora lesz: a percenkénti légvételek száma a normális 16 helyett több mint 30-ra emelkedhet. A fizikai megterhelés és az izgalom hatására a beteg bőrén nagy verejtékcseppek jelennek meg, képtelen a beszédre: súlyos roham esetén egy légvétellel csak néhány szót tud kimondani. A szívverése is felgyorsul. A roham során a beteg nagyon gyorsan kimerül és egyre több oxigént használ fel. Az orvosi beavatkozás nem késlekedhet.
Mit tegyünk roham esetén?
Ha a roham közeledtét észleljük, azonnal segíteni kell a betegnek, hogy ülni vagy állni tudjon, mert így könnyebb számára a lélegzés. Ne beszéltessük, ugyanakkor próbáljuk megnyugtatni. Hozzuk tudomására, hogy megértettük a helyzetet és számíthat a segítségünkre. Természetesen azonnal ki kell hívni a kezelőorvost vagy az ügyeletes orvosi szolgálatot. Kérdezzük meg, hogy mennyi idő alatt érkeznek oda a mentők vagy az orvos, és tájékoztassuk erről - szépítés nélkül - a beteget is. Ez az információ általában megnyugtatja és segít abban, hogy türelemmel várjon.
Orvosi segítség A helyszínre érkező orvos a roham súlyosságától függően többféle kezelési módszer mellett dönthet. Többségében a rohamok megelőzésére is használt gyógyszereket adagolja, de nagyobb adagban vagy más formában. A hörgőtágítókat a kézi inhalátorral vagy gépi porlasztóval adagolja. A gépi porlasztó előnye, hogy nagy nyomással levegőt juttat át a gyógyszeroldaton, így folyamatosan párát hoz létre az inhalációhoz, s a betegnek nem kell légzését a gép működéséhez igazítania.
Kevésbé hat a bőr alá fecskendezett adrenalin vagy terbutalin tartalmú injekció. Ha a roham nem enyhül, intravénás kortikoszteroid injekció adható.
A beteget általában akkor kell kórházba vinni, ha a gyógyszerek hatására sem javul a légzésfunkciója, vagy akkor, ha a vér oxigénszintje vészesen alacsonnyá válik, a szén-dioxszid-szint pedig túlságosan megemelkedik. 21. szám
