Minden élőlény - néhány kezdetleges szervezet kivételével - életműködései fenntartásához oxigént igényel. Az oxigén a sejtekben lejátszódó anyagcsere "égetési" mechanizmusaihoz szükséges, aminek során energia termelődik. Az égési folyamat végén anyagcseretermékek és szén-dioxid keletkeznek. Az oxigénfelvétel és a szén-dioxid-leadás - vagyis a gázcsere - két egymást kiegészítő szervrendszerben zajlik.
- Szív-érrendszer
A vérkeringés a vörösvértestek hemoglobinja segítségével vért visz a szervezet egészébe, és elszállítja a sejtlégzés során felszabadult szén-dioxidot. - Légzőrendszer
A tüdő a légzés során oxigénnel látja el a vért, és eltávolítja a szervezetből a szén-dioxidot. A tüdőben zajlik le tehát a teljes gázcsere.
Ez a két szervrendszer a tüdőben kerül kapcsolatba egymással. A tüdő vért és oxigénben dús levegőt egyaránt kap. A két tüdőfél belégzéskor megtelik oxigénnel - amit a vér eljuttat a szervezet minden egyes sejtjéhez, majd a kilégzéssel távoznak a fölöslegessé vált anyagcseretermékek és a szén-dioxid.
A légutak felépítése
A légutak egyre szűkülő csövecskékből állnak. Belégzéskor a levegő az orrba kerül, innen az orrjáratokba, amelyek kiszűrik a benne lévő port. Ezután a torokban elhelyezkedő garatban, majd a gégében folytatja útját, végül eléri a légcsövet, másképpen tracheát. Ez két kisebb csőre, a főhörgőkre ágazik szét: az egyik a jobb, a másik a bal tüdőfélbe vezet. A levegő a főhörgőkben halad tovább, amelyek ismét elágaznak, ezúttal még kisebb csövekre, a hörgőkre, majd a hörgőcskékre, melyek voltaképpen a tüdő részét képezik. Mindegyik hörgőcske apró légzsákocskák fürtjében végződik, ezek a tüdő léghólyagjai, az alveolusok. Kiterjedt felületükön szívódik fel az oxigén a vérkeringésbe, s diffundál vissza a kilégzéssel távozó szén-dioxid a tüdőbe.
A légutak működése
Az orrcsontok és a garat - latinul pharynx - a légzés szervéhez tartoznak. Az orrjáratok megnedvesítik a belélegzett levegőt, és van még egy fontos szerepük, itt helyezkedik el szaglószervünk. A garat az emésztőrendszerhez is tartozik, mivel a táplálék áthalad rajta a nyelőcső, vagy másképpen oesophagus felé. Az orral és a garattal az érzékelés és az emésztés arra vonatkozó fejezeteiben foglalkozunk részletesebben. Itt most kizárólag a légzőszerveket vesszük sorra: a gégét, a légcsövet, a hörgőket és a tüdőt.
- A gége vagy larynx nyálkahártyával bélelt porcos cső, ebben feszülnek a hangszalagok. A garat és a légcső között foglal helyet, felnőtt emberben 4-5 centiméter hosszú. Három fontos feladatot lát el:
- biztosítja a levegő szabad áramlását a tüdőbe és vissza;
- a gégefedő vagy epiglottis segítségével védi az alsó légutakat - nyeléskor szelepként zárja el a légcsövet, melynek tetején van, megakadályozva, hogy a táplálék rossz irányba haladjon, s a falat "cigányútra menjen";
- a beszéd szerve. A hang színezetét a gége alakja határozza meg. A gége porcokból épül föl, ezeket szalagok és hártyák rögzítik egymáshoz. A porcokat speciális izmok mozgatják, melyek a beszédhangok képzéséért felelősek. A legnagyobb porc a pajzsporc, amely a pajzsmirigyről kapta nevét, a kettő ugyanis érintkezik egymással. Két lemezből áll, melyek elől szöget bezárva találkoznak, közismert nevén ez az ádámcsutka. A pajzsporc fölött helyezkedik el a gégefedő porc. - A légcső a gége közvetlen folytatása. Hátulról ellaposodott henger alakú csőnek tetszik. Nőkben körülbelül 18, férfiakban 22 centiméter hosszú. Porcgyűrűk alkotják, melyeket izomszövet kapcsol egymáshoz. Csillószőrös hengerhámból és mirigyes sejtekből álló nyálkahártya béleli. Ezek a legapróbb belélegzett porszemcséket is magukba gyűjtik. A por azután köhögéskor távozik a légutakból.
- A légcső a főhörgőkben folytatódik, amelyek elágazás után lépnek a két tüdőfélbe. A jobb oldali főhörgő három hörgőre ágazik, ezek mindegyike egy-egy tüdőlebenybe vezet. A bal oldali főhörgő kétfelé ágazik, ugyanis a bal tüdő csupán két lebenyből áll, hogy elég hely maradjon a szívnek. Ezután mindegyik hörgő kisebb légjáratokra válik szét, ezek a hörgőcskék. Anatómiailag a bal oldali főhörgőt a főverőér vagy aorta keresztezi, a jobb oldali főhörgő érintkezik a vena cava superiorral, azaz a felső üreges gyűjtőérrel, egész pontosan ez előtt halad el.
A légcsőhöz hasonlóan a főhörgők is porcgyűrűkből épülnek föl. A porc egyre vékonyabbá válik a hörgők, illetve a hörgőcskék falában. A hörgőcskék végét, a henger alakú, finom szőröcskékkel ellátott sejteket szőrtelen, kocka alakú sejtek váltják föl. A hörgőcskék egész tüdőre kiterjedő hálózatát hörgőrendszernek nevezzük. 5. szám
