A policisztás ovárium szindróma (röviden PCOS) egy összetett hormonális probléma. Habár nevében az ovárium a petefészekre utal, valójában ez a betegség igen szerteágazó tüneteket okoz és több szervet érinthet. Leggyakrabban a teherbeesés megnehezítése kapcsán kerül szóba, de számos kellemetlen és fájdalmas tünettel jár együtt. Bizonyos betegségekre is hajlamosabbak az érintettek, a PCOS-ben szenvedő nők 30-40 százalékánál például inzulinrezisztenciát is diagnosztizál az orvos. Hogy megelőzzék a szövődményeket, vagy a még súlyosabb cukorbetegség kialakulását, a betegek számára fontos a diéta és a szigorú életmódváltás. Hogyha ezért valakinél felfedezik a PCOS-t, mindenképpen javasolt az inzulinrezisztenciát is megvizsgálni.
Miért jelentkezhet együtt a két betegség?
Az inzulinrezisztencia egy cukoranyagcsere-rendellenesség, melynek hatására csökken a sejtek inzulinérzékenysége, kevesebb cukrot képesek felvenni. Kompenzálásképpen több inzulin termelődik, mely erős éhségérzetet okoz. A PCOS esetében pedig hormoneltolódás jelentkezik, a női nemi hormonok nem megfelelő aránya okozza, hogy az ovuláció elmarad, minek következtében ciszták képződnek. A két betegség közötti ok-okozati összefüggés még az orvostudomány számára sem teljesen tiszta, az azonban jól látszik, hogy hatással lehetnek egymásra. A legújabb kutatási eredmények inkább arra engednek következtetni, hogy az inzulinrezisztencia kialakulása biztosít kedvező feltételeket a PCOS számára, nem pedig fordítva. Az emelkedett inzulinszint hozzájárulhat a gyulladáshoz és a PCOS-hez kapcsolódó egyéb metabolikus szövődményekhez.
Az inzulinrezisztencia nem mindenkit érint egyformán, bizonyos hatásai pedig jelentősen növelhetik a PCOS kialakulásának esélyét is. Egyes kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy az IR-t kísérő elhízás befolyásolja az agyalapi mirigy működését és növeli az androgén hormon termelődését, ez pedig nőknél a meddőség fokozott kockázatával jár, illetve a PCOS kialakulásában is szerepe lehet. A teherbeesést egyébként mind a PCOS, mind pedig az inzulinrezisztencia gátolhatja: az előbbivel járó hormonális változások az embrió beágyazódását nehezítik meg, az inzulinrezisztencia pedig a vetélés esélyét növeli. A két betegség együttesen az egyik vezető női meddőségi ok.
Ezért fontos a megfelelő diagnózis
A PCOS leggyakoribb tünete a menstruációs ciklus zavara, ami jelentheti azt is, hogy valakinek egyáltalán nincs ciklusa. Emellett a férfi nemi hormon túlsúlyából adódó problémák is jelentkezhetnek a betegeknél, például fokozott szőrnövekedés, pattanások, illetve hajhullás.
Akinél diagnosztizálják a betegséget, azt mindenképpen javasolt szűrni inzulinrezisztenciára is. Az IR egyik legnagyobb veszélye, hogy a tartósan magas inzulinszint az inzulinhatás további csökkenéséhez vezet. A hasnyálmirigy kifáradása, tartalékainak kimerülése esetén nem tud több inzulint termelni és a vércukorszint magas marad, ami miatt cukorbetegség alakul ki.
A diagnózist nőgyógyász és endokrinológus szakember végezheti el, illetve egyes labordiagnosztikai eljárások egyaránt alkalmasak az IR, illetve a PCOS felismerésére. A laborvizsgálat mellett cukorterheléses vizsgálat, inzulinszint-mérés és nőgyógyászati ultrahangos vizsgálat is segítheti a pontos diagnózis felállítását. A gyermekvállalást megelőzően az érintetteknek mindenképpen szükségesek az orvosi vizsgálatok, terhesség alatt pedig a folyamatos kontroll, a baba és a mama egészségének megőrzése végett.
A betegek számára az orvosok személyre szabott kezelést írhatnak elő, melynek alapja a tápláló, szénhidrátokban és zsírokban szegény, rostokban gazdag étrend, illetve a rendszeres testmozgás. A policisztás petefészek szindrómát sajnos nem lehet teljesen meggyógyítani, de a tünetei enyhíthetőek, olykor teljesen megszüntethetőek.
