Az emberek általában akkor híznak, amikor több kalóriát fogyasztanak el annál, mint amennyit a szervezetük fel tud használni. A mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás, a kevés alvás és a stressz hosszú távon szintén szaporíthatja a kilókat, ahogy az olyan természetes állapotok, folyamatok is, mint az öregedés, a menopauza, a terhesség vagy a menstruáció. Amennyiben azonban a súlygyarapodás gyors, kontrollálhatatlan, nagy a valószínűsége, hogy hátterében betegség áll. Lássuk a leggyakoribb mögöttes tényezőket.
Szükség lehet a pajzsmirigy működésének vizsgálatára
Gyors hízás esetén érdemes ellenőriztetnünk pajzsmirigyünk állapotát, hiszen a pajzsmirigy-alulműködésnek (hypothyreosis) , valamint a Hashimoto-betegségnek is vezető tünete a súlygyarapodás. Előbbi lényege, hogy a pajzsmirigy hormonjainak - thyroxin (T4) és trijód-tironin (T3) - termelődése elégtelen, mennyiségük kevesebb a szükségesnél. Utóbbi autoimmun betegség, az érintettek immunrendszere a pajzsmirigyüket kezdi el támadni, és emiatt lelassul a pajzsmirigyhormonok termelődése. A pajzsmirigyhormonok hatása a szervezet anyagcseréjére rendszerint serkentő, így hiányuk csökkent anyagcsere formájában, azaz hízásban jelentkezhet. A pajzsmirigy-alulműködés és a Hashimoto egyaránt járhat még fáradékonysággal, hajhullással, illetve menstruációs és koncentrációs zavarokkal.
Ha képet szeretnénk kapni arról, megfelelően működik-e a pajzsmirigyünk, első körben menjünk el egy vérvizsgálatra, és ellenőriztessük a TSH (thyreoidea-stimuláló hormon), az FT3 és az FT4 értékét. Pajzsmirigy-alulműködésnél a TSH emelkedett, míg az FT3 és az FT4 alacsonyabb értéket mutat a normálisnál. Az autoimmunitás igazolására vagy kizárására a pajzsmirigyellenes antitesteket kell megnézetni ugyancsak vérből, az Anti-TPO-t (thyreoidea-peroxidáz elleni antitest), az Anti-TG-t (tireoglobulin elleni antitest) és a TRAK-ot (TSH receptor autoantitest). Ezek autoimmun betegségek esetén jelennek meg, szintjük ilyenkor magas lesz a szervezetben. A pontosabb diagnózis felállítása érdekében egyéb laborparaméterek vizsgálata és/vagy képalkotó vizsgálatok - elsősorban pajzsmirigyultrahang - elvégzése is szükségessé válhat.
Nőgyógyászati probléma a háttérben
A gyors súlygyarapodás kiváltó oka gyakran a nőket érintő egyik legelterjedtebb hormonális betegség, a policisztás ovárium szindróma (PCOS) , amely a petefészkek ultrahangvizsgálatával kimutatható policisztás ováriumokról, a szervekben gyöngyfüzérszerűen elhelyezkedő cisztákról kapta a nevét. A hízás (főleg hasi típusú elhízás) mellett olyan szimptómák utalhatnak a betegségre, mint a menstruációs problémák, a fokozott, férfias típusú szőrnövekedés, a pattanások és az arcbőr zsírosodása. Összességében elmondható, hogy az érintettekre jellemző a komplex hormonális- és anyagcserezavar, amely a női nemi ciklus zavarával is jár és fogamzási nehézséghez, fogamzási képtelenséghez, infertilitáshoz vezethet, valamint gyakran társul inzulinrezisztenciával (IR) és pajzsmirigyproblémákkal is.
A policisztás ovárium szindrómának szigorú diagnosztikai kritériumai vannak, az úgynevezett rotterdami kritériumok. Három ilyet különítenek el, amelyekből ha kettő igazolódik, már fel lehet állítani a PCOS diagnózisát. Az első a peteérési vagy menstruációs zavar, ami a gyakorlatban rendszertelen havi vérzést vagy a peteérés hiányát jelenti. A második a férfi nemi hormonok túlsúlyának (hyperandrogenizmus) klinikai és laboratóriumi jelei, a harmadik pedig a policisztás ováriumok ultrahangvizsgálat során történő észlelése.
Ha panaszaink alapján úgy sejtjük, érintettek lehetünk, keressük fel nőgyógyászunkat, és számoljunk be neki tapasztalatainkról. A szakember részletes anamnézist vesz fel, hüvelyi ultrahangvizsgálatot végez, és kérni fogja bizonyos hormonértékek ellenőrzését is, amelyeket jellemzően a ciklus eltérő időszakaiban szükséges mérni. Ezek általában a következők: LH (luteinizáló hormon), FSH (follikulus-stimuláló hormon), totál és szabad tesztoszteron, Androsztendion, DHEAS (dehidroepiandroszteron-szulfát), Prolaktin, SHGB (nemi hormonokat kötő fehérje), AMH (anti-Müllerian hormon), Ösztradiol és Progeszteron. Szükség lehet még a vérzsírok (Koleszterin, HDL- és LDL-koleszterin, Triglicerid, non-HDL) és a TSH-szint ellenőrzésére, valamint inzulinrezisztencia-vizsgálatra is.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Az OGTT-vizsgálat jelentősége
Sok beteg azzal keresi fel az orvosát, hogy látszólag ok nélkül hízott meg az utóbbi időben, a vizsgálatok során pedig kiderül, hogy inzulinrezisztenciában szenved (amelyet a 2-es típusú cukorbetegség előszobájának is neveznek). Az inzulin felel azért, hogy a sejtekbe bekerüljön az azokat tápláló cukor, IR esetén azonban a sejtek "éheznek", ugyanis a felszínükön képződő inzulinreceptorokhoz az inzulin csak gyengén tud kapcsolódni. Ennek oka általában az, hogy maga a receptor jön létre "hibásan", ami miatt a sejtek rezisztensek lesznek az inzulin hatására, és ami miatt lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a sejtbe a cukor bekerülhessen. A túl nagy mennyiségű inzulin súlygyarapodáshoz vezet, de a betegségnek más tünetei is vannak: rendszertelen menstruáció, sikertelen teherbeesés, étkezés után néhány órával jelentkező álmosság és fáradékonyság.
IR gyanúja esetén mindenekelőtt egy többpontos (leggyakrabban hárompontos, 0, 60 és 120 perces) terheléses vércukorvizsgálat (OGTT) elvégzése javasolt, amely során a vércukorszint mellett a vér inzulinszintjét is meg kell határozni. A vizsgálatban azt nézik, hogy bizonyos mennyiségű glükóz elfogyasztása mennyire emeli meg a vércukor- és inzulinszintet az éhgyomri értékekhez képest. Az éhgyomri vércukor- és inzulinérték alapján számolható ki az ún. HOMA-index, amellyel igazolható az IR gyanúja: ha a kapott érték 2 felett van, hajlamról, 4 felett pedig már IR-ről beszélhetünk. Az OGTT-t a prediabétesz (csökkent glükóztolerancia, IGT) és 2-es típusú cukorbetegség diagnosztikájában is alkalmazzák, amely kóroknál egyébként ugyancsak jellemző lehet a gyors hízás. Ilyenkor mindenképpen nézessük meg a HbA1c-szintet is, mert megmutatja, milyen volt a vércukorszintünk az elmúlt 3 hónapban.
Hogy pontosabb képet kapjunk állapotunkról, az OGTT-vizsgálatot érdemes kiegészíteni a következők ellenőrzésével: teljes vizeletvizsgálat, máj- (GOT, GPT, GGT, alkalikus foszfatáz, bilirubin) és vesefunkciós paraméterek (karbamid, húgysav, kreatinin), vas- (vas, transzferrin, ferritin, vérkép) és zsíranyagcsere-értékek (vércukor, triglicerid, koleszterin, HDL- és LDL-koleszterin), CRP (C-reaktív protein), valamint D-vitamin. Ezek monitorozása abból a szempontból is fontos lehet, hogy a vizeletvizsgálat, illetve vesefunkciós paraméterek jelezhetnek egy esetlegesen fennálló veseproblémát, míg a zsíranyagcsere működését tükröző értékek a szív- és érrendszer állapotáról adhatnak képet - természetesen egyéb, kapcsolódó vizsgálatok eredményeivel együtt. A veseelégtelenség, a nefrózis szindróma (veseeredetű tünetegyüttes), továbbá a szívelégtelenség például hirtelen hízással jár a szervezet által visszatartott nagy mennyiségű folyadék miatt.
A kortizolszint is árulkodó lehet
Aki gyorsan meghízott, annak a mellékvesekéregben termelődő glukokortikoid hormonnak, a kortizolnak a szintjét is tanácsos ellenőriztetnie, túltermelődése ugyanis a többi között súlygyarapodást idézhet elő. Fontos tudni, hogy egy egyszeri kortizolszint-meghatározás nem releváns információ! A normális értékektől való tényleges eltérést csak a hormon napi profiljának felállításával lehet észrevenni, például többpontos nyál-kortizol mérés, vagy 24 órán át gyűjtött vizelet kortizolszintjének ellenőrzése útján. Normál esetben egyébként reggel a legmagasabb a kortizolérték, majd a nap folyamán fokozatosan csökken. Amennyiben a napi összkortizol-termelés kóros értéket mutat, további vizsgálatok javasoltak. Ezekkel kapcsolatban egyeztessünk kezelőorvosunkkal, aki esetlegesen fennálló egyéb tüneteink függvényében jelöli ki az irányt. Leggyakrabban egyébként a fizikai és érzelmi stressz áll a háttérben, de a kortizoltúltermelés az alapja a Cushing-szindrómának is.
Előzzük meg a nagyobb bajt
Bár gyűjtésünk nem teljes, csak a leggyakrabban előforduló okokra koncentrált, így is látható, hogy a gyors hízást számtalan betegség előidézheti - amelyek közül ráadásul egy adott páciensnél egyszerre több is fennállhat. Amennyiben tehát azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben annak ellenére vált kontrollálhatatlanná, növekedett meg jelentősen a súlyunk, hogy bármin változtattunk volna, és mellette más, zavaró szimptómákat is észlelünk, ne habozzunk szakember segítségét kérni. A szakszerűen összeállított terápia nyomán alapbetegségünk nem súlyosbodik tovább, és így a kísérőtünetek - például a hízás - is enyhülhetnek, megszűnhetnek.
Legjobban: