- Hogyan derült ki, hogy alsó végtagi érszűkülete van?
- Tíz éve akkor mentem el a háziorvosomhoz, amikor egy barátomtól hazafelé jövet már 10-20 métert sem tudtam megtenni megállás nélkül. Nagyon erős fájdalom volt a lábamban, és a görcsök egyre elviselhetetlenebbek lettek, ahogy mentem. A háziorvosom érsebészetre küldött, ott derült ki, hogy baj van.
- Mi történt ezután?
- Megműtöttek. Kicserélték azt az eret a lábamban, amelyik beszűkült. Egy műeret kaptam helyette.
- Segített az eljárás?
- Igen, de sajnos az új ér később szintén eltömődött, mivel az okokat nem szüntették meg, a koleszterinszintem magas maradt. Így az erek meszesedése folytatódott. Újra orvoshoz kerültem. Most azon dolgoznak a doktorok, hogy a lábamban új erek képződjenek. Ha kialakulnak az új hajszálerek, amelyek átveszik az eltömődött ér szerepét, akkor egyre jobban leszek, egyre jobb lesz a keringésem. Ma már 400 métert is tudok sétálni anélkül, hogy begörcsölne a lábam, illetve lehet, hogy többet is tudnék, de eddig még ennél többet nem mentem. Most is gyógyszert szedek, injekciókat kapok, és reménykedem benne, hogy egyre több új ér keletkezik a lábamban a beszűkült helyett. Az a baj, hogy későn fordultam orvoshoz, a korábbi tünetekre - mint sokan mások -, én is csak legyintettem.
- Változtatott az életén, mióta kiderült, hogy érszűkülete van?
- Igen. Leszoktam a dohányzásról, hiszen ez az egyik legerősebb kockázati tényező. Próbálok tenni a stressz ellen is, de a sportolás, mozgás sajnos nem megy. Mindenhova autóval járok.
- Megijedt, amikor az orvosok elmondták, hogy a betegség mivel jár?
- Nagyon. Tudom, hogy az érszűkület a test minden erére kiterjed. Alaposan kivizsgáltak, amikor a lábammal orvosnál voltam, mindenhol ellenőrizték az erek állapotát. Azóta is folyamatos kontrollra járok. Amióta megtudtam, hogy beteg vagyok, sokkal jobban odafigyelek az egészségemre, hiszen felelősséggel tartozom nem csak magamért, hanem a családomért is. Figyelem a lábam, vigyázok rá. Vannak rajta kisebb sebek a rossz keringés miatt, de ez még elviselhető, nem vészes. Ezt az állapotot el kell fogadnom, ezentúl együtt kell élnem ezzel a betegséggel. Viszont nagyon jó érzés, hogy a kezeléseknek köszönhetően nem fenyeget az amputáció veszélye.
