Agyvérzés avagy agyi érkatasztrófa
Az érbetegségek, köztük az agyérbetegségek gyakorisága fokozatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben, a stroke (agyi érkatasztrófa) és ezek szövődményei képezik a szívbetegségek és rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb halálokot, továbbá a rokkantság gyakori előidézői. A stroke az agy körülírt területeinek hirtelen kialakuló, átmenetileg fennálló vagy kedvezőtlen esetben véglegessé váló funkciókárosodása, amely úgy jön létre, hogy a kérdéses agyi régió vérátáramlása és ilyen módon a szövetek oxigén- és tápanyagellátása valamilyen okból kifolyólag jelentősen lecsökken vagy megszakad. A stroke-nak számos rizikófaktora ismert (növekvő életkor, magasvérnyomás betegség, szívbetegség, cukorbetegség, magas vérzsírszint, érelmeszesedés, a vér folyékonyságát csökkentő, illetve fokozott alvadékonyságát okozó eltérések, a cigarettázás, túlzott alkoholfogyasztás, intravénás drogok, stressz, bizonyos családban öröklődő gének). Egy korábbi stroke szintén növeli egy újabb stroke bekövetkezésének valószínűségét. A stroke rizikók egy része kizárólag nőkben fordul elő (fogamzásgátló szedés, terhesség, szülés).
Hogy jön létre?
A vért pumpáló szívet, a vért a szövetekhez szállító artériákat és a vért a szövetektől elszállító vénákat együttesen kardiovaszkuláris rendszernek nevezzük. Amikor szűkebben az agy vérellátásáról beszélünk, az ún. cerebrovaszkuláris rendszerrel foglakozunk. A stroke-okat kialalkulásuk módja szerint két nagy csoportba oszthatjuk: iszkémiás- és vérzéses stroke-ra. Az iszkémiás stroke-ban -, amely a stroke-ok túlnyomó többségét, kb. 80 százalékát teszi ki, - a szöveti átáramlászavar, következésképpen oxigénhiány (iszkémia) legyakoribb oka a vért szállító arteriák elzáródása, jóllehet elzáródás történhet az elvezető agyi vénákban is. A vérzéses stroke (agyvérzés) akkor jön létre, amikor az agyi artéria megreped és vérzik, ilyenkor a vér és az oxigén nem jut el a rendeltetési helyére, ráadásul az érpályából kilépő vér irritálja az agyszövetet és megnöveli a koponyán belüli nyomást.
Kis- és nagyerek az agyban
A diabéteszben (cukorbetegség), különösen annak 2-es, inzulint igénylő típusában, a keringési rendszer fokozottan veszélyeztetett. A diabétesz egyik legtöbb problémát okozó szövődménye a kis- és nagyerek felgyorsult elmeszesedése (mikro- és makroangiopátia). A diabétesz okozta kisérbetegségek leggyakrabban a szem ideghártyáját (retinopátia), a vese érgomolyait (retinopátia), az érző-, mozgató- és vegetatív idegsejteket (neuropátia), a szívizomsejteket (kardiomiopátia) és az agysejteket károsítják (enkefalopátia). A diabétesz nagyobb ereket károsító hatásának egyik megnyilvánulása a stroke, amelynek kockázatát többszörösére emeli a cukorbetegség kialakulása.
Tekintettel arra, hogy a diabétesz a fejlett gazdaságú országokban - különösen 65 év felett - egyre gyakoribbá váló betegség, és mint ilyen, az iszkémiás stroke egyik legfontosabb rizikófaktorává vált. A stroke bekövetkezésének esélyét közvetett módon is növeli a diabétesz, mégpedig azért, mivel a stroke egyik leggyakoribb előzménye, a hypertónia is lényegesen gyakoribb a cukorbetegekben, mint a normál népességben. Fontos egy másik összefüggés ismerete is; stroke bekövetkeztekor a cukorbeteg pácienseknek rosszabb a túlélési és gyógyulási esélye, mint nem cukorbeteg betegtársaiknak.
A cukorbetegség kialakulása részben genetikailag, részben környezeti tényezők által meghatározott, a 2-es, inzulint igénylő típusúban az örökletes, a 1-es típusú, inzulint nem igénylő formájában pedig az életmódbeli faktoroknak van nagyobb szerepe. Az elmondottakból következik, hogy rendszeres aerob testmozgással, a túlsúly megelőzésével, a rostokban gazdag, finomított cukrot kerülő, kiegyensúlyozott táplálkozással, a már kialakult cukorbetegség szoros orvosi kontrolljával sokat tehetünk az érrendszeri szövődmények, közöttük a stroke megelőzéséért.
Ajánlott olvasmány: Jermendy Gy.-Winkler G. 100 kérdés és felelet a klinikai diabetológiából. Tudomány Kiadó
