Mozgékony összeköttetés
Az ízületek mozgás-szervrendszerünk önálló szervei, olyan csontkapcsolatok, melyek közös tulajdonsága, hogy az általuk összekötött csontok között rés húzódik. Így például a gerinc csigolyái között található porckorongok rostos porcszövete szilárd összeköttetést biztosít, ezért ezeket nem tekintjük ízületeknek. Valódi ízületek viszont a végtagokban találhatóak, a könyök-, csukló-, térd-, és bokaízületek vagy az ujjpercek közötti kapcsolatok.
A valódi ízületek kialakulása az anyaméhben kezdődik, amikor a test és a végtagok porcos váza még egybefüggő. A későbbi csontok területén az embrionális porcszövet úgynevezett csontosodási magokban csontosodni kezd. A váz azonban nem csontosodik el teljesen, a kialakuló csontszövetdarabok végein megmarad egy-egy üvegporcból álló, egy-két milliméter vastag szövetréteg, ami később a csontok közötti ízületi kapcsolatának kialakulásához szükséges felszínt (ízfelszínt) képezi. A könyök- és térdízületek vagy az ujjak közötti bonyolult ízületek utólag jönnek létre, s egyben végleg elválasztják egymástól a végtagok vázát adó csontokat.
Ízelítő a porctudományból
Hogy mivégre marad a csontok végén porcszövet? A hosszú csontok végén lévő porc, akárcsak a csirkecomb elszopogatásakor elropogtatott porcogó, puha szövetsapkaként vagy párnaként védi a csontvégeket. Egészen pontosan nem csak a hosszúkás csontok végén található ilyen porc, a tömzsibb csontok ízületbe illeszkedő felszínein is található porcos védőpárna.
A porcszövet a támasztószövetek közé tartozik. Porcsejtekből és sejtközötti állományból - úgynevezett mátrixból - áll. A valódi ízületekben üvegporc (a szövet kékesen áttetsző alapállományának egyik fontos összetevője, a hialin miatt más néven hialinporc) található. Az üvegporcban kevés, alig 1-2 tömegszázalékot kitevő, kettesével vagy hármasával összeálló porcsejt (chondrocita) van, melyek a növekedési fázis befejeződése után már nem osztódnak, csupán a sejtközötti állomány anyagait termelik. A sejtközötti állomány alapállományból és kollagén rostokból áll. A kollagén rostot kondroitin-szulfát itatja át, ezért egyszerű fénymikroszkóppal a rostok nem látszanak, a szövet teljesen áttetsző, de a porc ezeknek a rostoknak köszönheti kiváló szilárdságát.
A porcsejtek termelik a fehérjékből és cukrokból felépülő proteoglikánokat, melyeket azért is érdemes megemlíteni, mert ezen anyagok közé tartoznak az utóbbi idők előszeretettel ajánlott és reklámozott porcvédő és porcépítő készítményeinek hatóanyagai, például a kondroitin-szulfát is. A porcszövet a proteoglikánok jó vízmegkötő-képességének köszönheti nagy víztartalmát. Születésünkkor a porcok víztartalma 90 százalék, ami a korral fokozatosan csökken. A felnőttek csontvégi porcai már csak 40 százalék vizet tartalmaznak. A vizes alapállomány különböző fehérjeszármazékai (kondroitin-szulfát, hialuronsav) a porcnak tartást és formát, valamint nagy nyomószilárdságot adnak. Ez teszi alkalmassá a porcot a csontvégek erőteljes mechanikai behatások elleni védelmére.
A porc különleges szövet, hiszen nincs közvetlen vérellátása, ám táplálékra és oxigénre, illetve mindarra, amit általában a vér szállít szöveteink számára, szüksége van. Az ízület felépítéséből fakadóan erre is kínálkozik megoldás...
A csontvégek résen vannak
A jól működő valódi ízülethez mindenek előtt két egymáshoz jól illeszkedő, porcos ízfelszínnel borított csontvégre van szükség. A csontvégek vagy ízvégek közül az egyik rendszerint domború, a másik ehhez illeszkedő, homorú felszínű. Az előbbit nevezzük ízfejnek, az utóbbit ízületi vápának. A lapos, szabálytalan alakúakat egyszerűen csak ízvégeknek mondjuk.
A csontvégeket és a köztük lévő keskeny rést az ízületképzésben résztvevő két csont csonthártyájának erős, kötőszövetes folytatása, az ízületi tok veszi körbe, és egyben körbezárja az ízület belsejében létrejövő ízületi üreget. A tok külső kemény, sok kollagén rostot tartalmazó rétege összetartja az ízületeket, és megakadályozza, hogy egyéb szövetek türemkedjenek be az ízületi üregbe. A tok belső rétege idegekben és hajszálerekben gazdag, ezekből szűrődik át az ízületi rést kitöltő ízületi folyadék (synovia, magyarosan szinovia), mely nagyon hasonló a vérszérumhoz: alig néhány sejt és viszonylag sok különböző fehérje található benne, köztük jó néhány kórokozó ellenes hatású anyag is található. A folyadék táplálja a porcot, mikrobiális, valamint mechanikai védelmet is ad, hiszen nehezen nyomható össze.
Mivel az ízületben már nincsenek erek, a szinoviális folyadék teszi lehetővé a szerv belsejében a szövetek táplálását, és biztosítja az ízfelszínek súrlódásmentes elcsúszását egymáson. A folyadék legfőbb síkosító összetevője a hialuronsav. Ízületeink hibátlan működése csak akkor biztosított, ha e folyadék mennyisége és összetétele megfelelő, és ha nélkülözhetetlen anyagai a szerven belül mindenhova eljuthatnak. A bonyolultabb ízületeknek további alkotórészei is lehetnek: rostos, porcos ízületi korongot (discus) találunk az állkapocscsont ízesülésénél. Máshol - például a térdízületben - úgynevezett gyűrűbetét (meniscus) nyomul az ízületi résbe, és a csontfelszínek nem egymáson, hanem e betéten csúsznak el.
Mitől ropognak az ujjak?
Az ízesülő csontok összetartására kötőszövetes szalagrendszerek szolgálnak, melyek származhatnak az ízületi tok rostos rétegéből, vagy lehetnek a toktól független szalagok. A szalagok az ízület forgástengelyében vagy ahhoz közel helyezkednek el, ezért az ízület mozgásától függetlenül mindig feszesek tudnak maradni, jól terhelhetők és igen erősek. Nem véletlenül vagyunk mérgesek a hentesre, ha inas, rágós húst ad, puha izomkötegek helyett. Némelyik szalag féltonnányi terhelést is kibír szakadás nélkül. Szalagszakadás alkalmával az ízület stabilitása megszűnik.
A tok és a szalagrendszer nagyon erősen tartja az ízületeket, de a kisebb ízületek valamivel gyengébbek, az ujjakat kézzel is könnyen meg lehet ropogtatni. Ilyenkor az ad hangot, hogy a széthúzott ízvégek közé kissé behatol az ízületi tok, majd visszapattan eredeti helyére. Az ízvégek összetartásában a szinoviális folyadék is szerepet játszik, hiszen az ízületi végek eltávolításakor a tok zártsága miatt nem keletkezhet benne buborék.
Míg az ízületeken belül nincsenek erek, a szalagokat és a tokot kívülről gazdag érhálózat és sok ideg látja el.
Teher alatt nő...
Az ízületek formája genetikailag meghatározott, de végleges alakjuk csak a használat és terhelés nyomán alakul ki. Emiatt fontos, hogy a fejlődésben lévő gyerekek sokat mozogjanak, erősíthessék ízületeiket. Kiderült, hogy a kialakult ízületi porc végleges vastagsága arányos az adott ízület szokásos terhelésével: minél nagyobb nyomás szokta érni az ízületet, annál nagyobb "porcpárnával" lehet csak csillapítani a csontvégeket érő ütést vagy mechanikai behatásokat. Az ízületek végleges, egészséges alakja, szerkezete, arányai csak akkor alakulnak ki, és maradnak fenn, ha megfelelően mozognak.
