Legyen tájékozott!
Az inkontinencia szó akaratlan vizelet- illetve székletürítést jelent, amelyhez a testi tünetek mellett az érintettek számára társadalmi és pszichés problémák is járulnak.
Az inkontinencia mindig valamilyen mélyebben rejlő alapállapot tünete, ezért minden esetben lényeges a pontos orvosi diagnózis. A probléma ma Magyarországon mintegy félmillió embert sújt. Kiemelten veszélyeztetettnek számítanak a szülést követően lábadozó anyák, a negyven év feletti nők és az ötven év feletti férfiak. Terhesség alatt és a szülést követően a nők harmada válik inkontinenssé, van, aki meggyógyul, van, akinek állandóan együtt kell élnie a problémával. Az érintettek nagyobb része nem ágyhoz vagy kórházhoz kötött beteg, hanem aktívan részt vesz a mindennapi életben, és eltűri a vizelettartási zavarokkal együtt járó kellemetlenségeket, betétekkel segítve magán.
Annak ellenére, hogy a sajtóban egyre több szó esik erről a betegségről, sokan, főleg az enyhe inkontinenciában szenvedők, nem ismerik fel a betegséget, vagy nem mernek orvoshoz fordulni, mert azt gondolják, hogy a tüneteik a korosodással együttjárnak, esetleg szégyellik azokat. Pedig ha valaki időben megismerkedik a figyelmeztető tünetekkel és a terápiás lehetőségekkel, elkerülheti, hogy állapota súlyosbodjon, sőt teljesen meg is gyógyulhat. Ehhez azonban le kell győzni azt a sajnálatos beidegződést, amellyel sokan ezt a betegségtünetet valamiképpen szégyenletesnek, titkolnivalónak tartják.
Figyelje, ismerje meg testének jelzéseit!
Sokat segíthet az okok feltárásában, ha megfigyeli, tulajdonképpen hogyan jelentkezik a problémája. Csak vizeletcsepegés fordul elő, vagy esetenként székletürítés is? Milyen napszakban, milyen tevékenység során jelenik meg a kellemetlenség? Például, aki tudja, hogy futás, ugrálás közben nem záródik tökéletesen a záróizma, az bizony jobban teszi, ha inkább a mértékletesebb gyaloglást választja a zökkenésekkel járó, a medenceizmokat jobban terhelő intenzívebb sportok helyett.
Figyelje meg, bizonyos betegségekhez kötődik a tünet (például náthához, felfázáshoz, influenzához, köhögéssel, tüsszögéssel járó megbetegedésekhez), vagy egészségesen is számítania kell rá? Kellett-e olyat mondania már életében, hogy "ne nevettess, mert bepisilek?" Tapasztal-e összefüggést a folyadékfogyasztásának mennyisége és az inkontinens balesetek között? Szokott-e alkoholt fogyasztani, előfordult-e netán, hogy ittasan nem tudta kontrollálni a vizelettartását? Dohányzik? (Bizony, ez is egyik ok lehet, hiszen a dohányzás gyengíti az immunrendszert, és köhögésre ingerel.) Van-e túlsúlya? Nem egyszer a sikeres fogyókúra is elegendő a megoldáshoz - ezekben az esetekben ugyanis csak a megnövekedett testsúly okozta a medenceizmok gyengülését. Hasonlóképpen, aki csak várandósan szenvedett ettől, számíthat rá, hogy nagy valószínűséggel a szülés után néhány hónappal enyhül vagy el is múlik ez a probléma.
Háziorvos, urológus, nőgyógyász segíthet megtalálni az okokat
Ha a fenti felvetéseket végiggondolta, és megpróbált "házilagosan" - például életmódváltozással, fogyókúrával - segíteni a gondon, de nem elégedett az eredménnyel, akkor feltétlenül forduljon orvoshoz, kérjen szakszerű segítséget. (Egy kivizsgálást egyébként is, mindenképpen megér a dolog, azért, hogy kizárhassanak bizonyos szervi elváltozásokat, alapbetegségeket, amelyek szintén okozhatnak inkontinens tüneteket. Például a férfiak prosztataproblémái, vagy a női nemi szervek cisztái is okozhatnak vizelettartási nehézségeket.) Sajnos, a betegeknek kevesebb, mint a fele fordul csak orvoshoz ilyen jellegű panaszaival. Az orvoskerülés mögött egy idevágó felmérés szerint az inkontinenciával kapcsolatos szégyenérzet, a kezelési módokról és az alkalmazható terápiák sikerességéről való hiányos információk és a nem kielégítő orvos-beteg viszony húzódik meg.
Nincs egyedül - keressen sorstársakat!
Sokat segít, ha tudatosítja magában, hogy nincs egyedül! Az adatok elképesztőek: egy, a háziorvosok körében végzett felmérés szerint a pácienseik 6-7 százaléka küzd inkontinens panaszokkal, és rajtuk kívül még hányan lehetnek, akik még mindig nem mernek beszélni erről! Pedig a betegek egymás közötti tapasztalat- és információcseréje nagyon hasznos lehet. Technikákat, megelőzési és kezelési módokat ismerhetnek meg, megtudhatják, hol és hogyan lehet a leggazdaságosabban beszerezni a szükséges segédeszközöket és így tovább. Az ilyen praktikus ismereteknél talán még fontosabb, hogy ha az ember beszélhet egy ilyen kínos problémájáról, esetleg képes még egy jóízűt mosolyogni is rajta, együtt a sorstársakkal, máris könnyebb a kellemetlenségeket elviselni!
Betegegyesületek, klubok, fórumok
Az Új Inko Fórum az első olyan szakmai szervezet, amely az inkontinenciához kapcsolódó problémák megoldását segíti. Az Új Inko Fórum tagjai azt a célt tűzték maguk elé, hogy a betegeknek, az orvosoknak és a szakmai döntéshozóknak is minden szakmai jellegű támogatást megadjanak.
Tagjai az inkontinencia által érintett orvosi szakterületek elismert szakemberei, akadémikusok, professzorok, főorvosok. Az Új Inko Fórum a betegek, családtagjaik informálása mellett fontosnak tartja a legújabb orvosi megoldások, kezelési módszerek ismertetését a betegellátásban dolgozó kollégák számára is. Ezért orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak kreditpontos továbbképzéseket szervez, és szoros kapcsolatos ápol az egészségügyi szakmai szervezetekkel, hatóságokkal.
Honlapjukon számos információt talál, akár inkontinenciával érintett betegként vagy hozzátartozóként, akár orvosként érdeklődik.
