A pandémia terjedésével számos veszélyes mutációt hordozó SARS-CoV-2-vírus jelent meg a közelmúltban. A brit (B.1.1.7), dél-afrikai (B.1.351), brazil (P.1) és indiai (B.1.617) variáns nemcsak gyorsabban terjed az eredeti, vuhani törzsnél, de újabb kutatások szerint az azzal szemben kialakult immunvédettséget is képes lehet megkerülni. A hatékony védekezés szempontjából elengedhetetlen tehát, hogy megismerjük azt a mechanizmust, amely egérutat nyújt az egyre dominánsabbá váló variánsok számára. Mint azt a kutatóintézet közleménye írja , amerikai, holland és német tudósok a Scripps Research vezetésével éppen erre a kérdésre keresték a választ. Eredményeikről a Science című tudományos folyóiratban számoltak be.
Három mutáció okozza a legtöbb bajt
A kutatócsapat azt vizsgálta, hogyan kötődnek az immunrendszer által termelt semlegesítő, avagy neutralizáló antitestek legfontosabb képviselői a koronavírus eredeti törzséhez. Ennek tükrében aztán arra irányult a figyelmük, hogy miként szenved zavart ugyanez a folyamat az említett variánsok esetében, illetve az azok által hordozott mutációk hatására. Három olyan mutációra (K417N, E484K és N501Y) koncentráltak, amelyek önállóan vagy kombináltan, de egyaránt előfordulnak a legtöbb aggodalomra okot adó vírusvariánsokban. Ezek közös jellemzője továbbá, hogy kizárólag a vírus hírhedt tüskefehérjéjének egy meghatározott régióját, a receptorkötő domén egyik alegységét érintik. Nagyon leegyszerűsítve ez az a terület, ahol a vírus hozzákapcsolódik az emberi gazdasejtekhez.
Elsősorban azokra az antitestekre voltak tehát kíváncsiak a kutatók, amelyek éppen ezt a területet célozzák meg, megelőzendő a fertőzést. Laboratóriumi vizsgálatok során úgy találták, hogy az érintett antitestek jelentős része nem képes kellően hatékonyan kötődni a vírushoz, ezáltal semlegesíteni azt, amennyiben az említett mutációk jelen vannak a receptorkötő doménen. Végezetül a kutatócsoport strukturális képalkotó technikák segítségével atomi léptékű felbontásban vizsgálta meg a vírus e parányi részét, közvetlenül keresve a mutációk okozta szerkezetbeli változásokat ott, ahova máskülönben az antitesteknek kötődniük kellene.
Új támadási pontot kellene keresni
Az így kapott eredményekből több fontos következtetést is le lehet vonni. Egyfelől látható, hogy míg a antitestes immunválasz az eredeti vírustörzs esetében nagyon hatékonyan képes fellépni a SARS-CoV-2-vírus receptorkötő doménjének a fertőzés szempontjából kulcsfontosságú része ellen, és így hatékonyan semlegesíti a 2019 végén Vuhanban felbukkant kórokozót, addig egyes variánsok már ki tudják kerülni ezt a fenyegetést. Nem kizárható tehát, hogy célszerű lehet a COVID-19 elleni vakcinákat is módosítani, fejleszteni ennek tükrében. Másfelől viszont fontos hozzátenni, hogy a tanulmány eredményei szerint a három kulcsmutáció nincs kihatással a vírus egyéb sebezhető pontjaira még a receptorkötő doménen sem. Mi több, ez utóbbira szintén laboratóriumi kísérletekkel találtak bizonyítékot a kutatók.
A tanulmány szerzői szerint mindebből az rajzolódik ki, hogy a jövőben szélesebb körű védelmet nyújthatnak a koronavírus-fertőzés ellen azok a védőoltások és antitestekre alapozott terápiás módszerek, amelyek a vírus egyéb részei ellen termelődő antitestekben rejlő lehetőségeket aknázzák ki. Egyszersmind létfontosságú is, hogy széleskörű védelmet nyújtó eszközöket fejlesszünk ki a variánsok elleni védekezésben, mivel nagy a valószínűsége, hogy a vírus endémikussá válik az emberi populációban, azaz tartósan velünk marad.
Egy nemzetközi vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a COVID-19 elleni vakcinák enyhíthetik a fertőzés lezajlása után visszamaradó panaszokat is. A témáról ide kattintva olvashat bővebben.
