Ma van a veszettség elleni harc világnapja , amit az Egészségügyi Világszervezet javaslatára tartanak évről évre, az esemény apropóján gondoljuk át újra, mit is tudunk a veszélyes kórról!
A veszettség egy Rhabdovírus okozta, heveny fertőző betegség, mely a vírussal fertőzött állat (róka, kutya, macska, farkas) harapásával, testváladékával terjedhet az emberre. A vírus a központi idegrendszert támadja meg, és a védőoltás elmulasztása esetén gyakorlatilag minden esetben halálos kimenetelű kórt eredményez a hosszú lappangási idő után.
A veszettséggel kapcsolatban többnyire elég, ha mi magunk is óvatosak vagyunk az állatokkal való érintkezések alkalmával, akár idegen házi kedvencről, kóbor állatról vagy vadállatról legyen szó. Az alábbiakban segítségül a legnépszerűbb hiedelmeket szedtük csokorba, amelyek a veszettséggel kapcsolatban keringenek.
A beteg állatot bárki könnyen kiszúrja
Ez a valóság: A veszettség jeleinek kialakulása előtt öt nappal már a fertőzött állat nyálában jelen lehet a vírus, tehát a még egészségesnek látszó állat is terjesztheti a betegséget. A beteg állat egyik fő jellemzője a viselkedés megváltozása - ez nem feltétlenül őrjöngés jelent! A veszett állat könnyen lehet szokatlanul csendes, visszahúzódó.
Csak a kutyáktól kell félni
Így tudjuk: Az ebekre kell nagyon odafigyelni a rókák mellett, hiszen ők jelentenek csak potenciális veszélyt veszettség szempontjából.
Ez a valóság: Magyarországon kötelező a kutyák veszettség elleni oltása, így leginkább csak a kóbor, gazdátlan állatoktól kell tartanunk. A négylábúak közül ugyanúgy egy másik házi kedvenc, a macska is megbetegedhet, de az USÁ-ban például a mókus vagy a mosómedve is komoly szerepet játszik a vírus terjesztésében. Közép- és Dél-Amerikában a vérszívó denevérek okoznak nagy veszteségeket a szarvasmarha- és lóállományban a fertőzés terjesztésével. A denevérekkel kapcsolatban pedig az derült ki, hogy a fertőzött denevérek barlangjainak levegőjében is megtalálható a vírus, így itt szájon át is fertőzhet.
Rókaszelidítés a Kisherceg mintájára?
Így tudjuk: A békés, szelíd állatokat bátran megközelíthetjük a kirándulások alkalmával, hiszen a szelídség kizárja a veszettséget.
Ez a valóság: Ha az erdőt járva olyan vadállattal találkozunk, aki az emberek közelségét már megszokta, ne bízzunk benne vakon: semmiképpen nem szabad őket megfogni, megsimogatni, mert a veszettség legfontosabb tünete az, hogy az állat (legyen az őz vagy róka) addig megszokott viselkedése megváltozik. Ugyanígy éljünk a gyanúperrel, ha állatot ütünk el, egészséges rókát ugyanis ritkábban lehet gépkocsival elütni. Emberközelbe, autó elé jóformán csak beteg állat kerül, és a betegség legtöbbször a veszettség.
Így tudjuk: A veszettség halálos betegség.
Ez a valóság: Ha kezeletlenül hagyják a betegséget, akkor valóban halálos következményei lehetnek a harapásnak, ám ha azonnal megkezdik az előírás szerinti kezelést, akkor a veszettség jól gyógyítható. Még akkor is orvoshoz kell fordulni, ha a harapás kicsi, alig vérzik, ilyenkor is lehetnek olyan mikrosérülések, melyeken keresztül megfertőződhetünk. Ez különösen akkor fontos, ha ismeretlen állat okozta a sérülést! Ha a sérülést okozó állatnak van gazdája, feltétlenül cseréljünk elérhetőséget, és kérjük,hogy az oltási könyvvel igazolja, hogy az eb oltva van veszettség ellen. A gazdiknak pedig javasoljuk, hogy a biztonság kedvéért az állat oltási könyvét minden sétára vigyék magukkal.
