Az első regisztrált megbetegedéseket 1967-ben okozta a vírus a németországi Marburg városában, ahova sárgahasú cerkófmajmokkal hurcolták be az addig ismeretlen kórokozót. A Marburg-vírus egyes majomfajokat, valamint az embert is képes ugyanis megfertőzni, vérzéses lázat kiváltva. Az Afrikában és Cipruson őshonos egyiptomi repülőkutyák hordozzák a vírust, és bár nem betegszenek meg tőle, vizeletükkel és guanójukkal azonban ürítik, illetve az szöveteikben is megtalálható.
A fertőzés emberről emberre is terjed bármilyen testnedv közvetítésével. Fertőzés esetén eleinte influenzaszerű panaszok alakulnak ki, majd egy-két nap elteltével nyálkahártya-vérzések jelentkeznek a többi között akár a szemben, az orrban vagy az emésztőrendszerben. A vérzések oka, hogy a Marburg-vírus megtámadja a kapillárisok érfalát, így az azokban keringő vér kifolyik. A vírus legsúlyosabb esetben sokszervi elégtelenséget okoz.
Hogyan lehet diagnosztizálni a Marburg-vírus-fertőzést? Milyen kezelési lehetőségek jöhetnek szóba a betegeknél? Minderről részletesen olvashat Betegségek A-Z rovatunk legfrissebb bejegyzésében .
