Nem több, mint vitaminhiány?
A kétely oly sikeres, hogy akár meg is betegíthet. Miért is? Az influenzajárványok kapcsán egyre több orvost kezdett érdekelni, miért jönnek a járványok ősszel és télen, és miért betegszenek meg egyszerre sokan, majd tűnik el a járvány viszonylag hirtelen, amikor még sok védettség nélküli ember személyében lelhetne prédára.
Mint tudjuk, az influenzát és a náthát vírusok okozzák, amivel egy időben bakteriális fertőzés tovább gyengítheti a betegeket. Vajon tényleg csupán a kórokozókkal való fertőződés a betegség oka? Az is lehet, hogy a kórokozók a nyári időszakban is éppoly elevenek, csak az ember nem annyira fogékony a betegségre. Másrészt lehet, hogy azok is megfertőződnek, akik végül nem betegszenek meg, mivel rendelkeznek valamiféle védettséggel.
Így jutottak ismét az orvosok eszébe a vitaminok, - amelyekből köztudottan a friss zöldségekkel és gyümölcsökkel fogyasztunk többet, - valamint az, hogy az influenzát és a náthát is egyfajta hiánybetegségnek, méghozzá vitaminhiánynak tekintsék. Olyan vitaminok hiányáról lehet szó, melyekhez ősztől kevésbé jutunk hozzá. A napsütéses órák számával például romlik a D-vitamin-ellátás, és C-vitaminból is kevesebb kerül szervezetünkbe.
Mit csinál bennünk a C-vitamin?
Számos enzimatikus folyamatunkhoz nélkülözhetetlen, legalább nyolc enzimrendszer alkotóeleme. Szükséges a kollagéntermeléshez és egyéb fehérjék szintéziséhez. Amikor immunvédekezés kapcsán fehérvérsejtjeink tömegesen antitesteket (immunglobulinokat) termelnek, csökken bennük a C-vitamin-tartalom, elfogyasztják készleteiket. A vérből igyekeznek pótolni, míg tudják, de fertőzés idején a vér C-vitamin-tartalma is fogy. Ereinkben igazi harc folyik a C-vitaminért. A kórokozók által kibocsátott mérgek egyik feladata épp az, hogy akadályozzák a fehérvérsejtek C-vitamin-felvételét, ami nélkül azok elpusztulnak. A C-vitamin - az ősz beálltával szintén kisebb mennyiségben fogyasztott E-vitaminnal, béta-karotinnal és szelénnel egyetemben - antioxidáns és szabadgyök-fogó képessége miatt is nélkülözhetetlen: fertőzés idején a kórokozók mérgeit az antioxidánsok tudják hatástalanítani.
Emellett a C-vitaminnak kismértékű antibiotikus hatása van: egyes baktériumok elpusztulnak a jelenlétében. Összességében a C-vitamin erőteljesen serkenti az immunrendszer működését, növeli a működő fehérvérsejtek számát, ezáltal pedig a vírusellenes interferonok szintjét a vérben és szöveteinkben.
A tengerimalac sorstársai
Linus Pauling, Nobel-díjas amerikai vegyész 1970-es években végzett kísérletei óta tudjuk, hogy a C-vitamin kiváló szer influenza és nátha ellen. Ezt ma már aligha illik megkérdőjelezni. Heves viták zajlanak azonban az adagolással kapcsolatban. Pauling nem a milligrammos, hanem a grammos nagyságrendű dózisokat tartotta célszerűnek. Nem is sajnálta magától a C-vitamint, ahogy Szent-Györgyi Albert sem, aki a paprikában megtalálta ehető legjobb természetes C-vitamin-forrásunkat. Megelőzésképpen és betegség idején legalább napi 8 gramm C-vitamint fogyasztott.
A legtöbb állat minden további nélkül elő tudja állítani a számára szükséges C-vitamint, az ember és a tengerimalac, furcsa módon, híján van e képességnek. Pauling az állatok C-vitamin-szükséglete és -előállítása alapján napi 2-9 grammra becsülte C-vitamin-igényünket. Ezzel szemben áll a másik számítás, ami abból indul ki, hogy egy átlagos emberben 1600 mg C-vitamin van, aminek naponta 2-3 százalékát veszítjük el, s ezt kell pótolni. Kérdés, melyik számítás kiindulási adatai és eredményei helyesek. Egy biztos, influenza ellen grammos nagyságrendű dózisban sokkal jobban hat.
Miért volna ártalmas?
Vízoldékony vitamin lévén, a túladagolásra vajmi kevés az esély - hirdette a két neves tudós. E tulajdonságából fakad azonban, hogy egyszerre nem érdemes sokat bevenni belőle, hiszen hamar távozik a vizelettel. 
A napi mennyiséget kisebb adagokban célszerű lenyelni. Erre nyújt megoldást a speciális, retard hatású (hosszan tartó) C-vitamin készítmény. Újból és újból felmerül ugyan, hogy a C-vitamin megterhelné kiválasztó-rendszerünket, egyértelmű bizonyíték azonban erre nincs. Valószínűbb, hogy a jelenlegi napi 60 mg-os napi beviteli ajánlás inkább a szükséges minimális mennyiség, mellyel elkerülhető a C-vitamin-hiányos állapot, a skorbut. Ennyi még egyetlen, fajlagosan a lehető legkevesebb C-vitamint tartalmazó halványsárga paprikában is van.
A mai nyugdíjas korosztály még emlékezhet, hogy régen inkább méregzöld édes paprikák termettek. Ezekben szemenként akár 250-300 mg C-vitamin is volt. Nem valószínű, hogy napi 2-3 szem paprika elfogyasztásával veszélybe sodornánk a vesénket. Inkább próbáljunk meg rábukkanni a régi zöldpaprikára, vagy igyekezzünk olyan alkalmas C-vitamin-forrással megelőzni az influenzát, mint az említett hosszan tartó C-vitamin készítmények.
