Vannak emberek, akik olyan hangokat is hallanak, amelyeket mások nem. Például érzékelik a szomszéd kertjében az egérriasztót, vagy hallják a pályaudvari hangosbeszélő sípolását, amikor egyébként mindenki más számára csendes a berendezés. A hangosbeszélők ultrahanggal működnek ugyanis, így ha nem is szólnak, akkor is bocsátanak ki ultrahangokat. Az erre érzékeny emberek pedig „hallják” ilyenkor is a pályaudvari készülékeket.
Ez a tulajdonság azonban nem kellemes: a magas hang zavarja azokat, akik ezt képesek érzékelni. Rosszul lehetnek tőle, szédülés foghatja el őket, más esetben levertek lesznek vagy fejfájásra panaszkodnak. Márpedig az ultrahangforrások sok helyen előfordulhatnak – írja a német Die Welt online kiadása .
A modern élet egyszerűen nem is létezhetne ilyen berendezések nélkül. Számtalan szerkezet használ ultrahangot, elsősorban jelzésként. Ilyenek a már említett pályaudvari hangosbeszélők, de az automata ajtók működését is az ultrahang teszi lehetővé.
Leighton az angliai University of Southampton professzora, és évtizedek óta kutatja az ultrahangokat. Legfrissebb publikációjában a levegőben terjedő ultrahang egészségkárosító hatásáról – illetve ennek lehetőségéről - ír. Fejfájás, rosszullét, szédülés, fülzúgás – e már említett tünetekről is szól Leighton, aki – miután több panaszos megkereste – elkezdte vizsgálni a nyilvános helyeket, ahol ultrahang előfordulhat. Kutatókollégáival és diákjaival mérte fel a helyszíneket. Pályaudvarok, iskolák, stadionok, uszodák, múzeumok sőt autók belseje is számításba jöhetett. A csoport mindenütt talált ultrahangokat.
A legerősebb hullámokat a hangosbeszélők bocsátják ki – még azoknak az önkénteseknek egy része is panaszkodott káros hatásukra, akik részt vettek Leighton méréseiben – írja a Welt.de
Normál esetben az emberek 16 hertz és 19 000 ezer hertz közötti frekvencián hallják a hangokat. A legjobb a hallásunk a 2000-5000 hertzes tartományban. A beszélgetések például ebben a sávban zajlanak. Az ultrahangok a 16 ezer hertzes vagy afölötti tartományban jelentkeznek, és elvileg nem hallhatók az ember számára. Ez azonban nem mindig van így.
Egy ép hallású gyerek például 30 ezer hertzig képes hallani a hangokat. Ez a képesség az életkor előrehaladásával csökken, mert a mindennapi zajártalmak károsítják a fülünket, elsősorban a csillószőrök pusztulnak ebben a fontos érzékszervünkben. Ezek a csillószőrök a felelősek a hanghullámok jelként való továbbításáért. Ezeket a jeleket aztán az agyunk zajként/hangként értelmezi. Ám néhány felnőtt is hall még 20 ezer hertz környékén.
Leighton most kiderítette a problémák gyökerét: a világban alkalmazott ultrahangos berendezések néhány, a hatvanas-hetvenes években keletkezett tanulmány alapján megállapított határértékekre vannak kalibrálva. Ám e tudományos munkák szerinte nem voltak elég körültekintőek és átfogóak, egyet pedig időközben vissza is vontak. Bár a szabályozási irányelveket régen csak átmenetinek gondolták, azóta sem nyúltak hozzájuk az illetékesek.
Vagyis jelenleg nincs olyan megbízható tudományos bázis, amely alapján megítélhető lenne, hogy mikortól válik veszélyessé az ember számára az ultrahang. Leighton azt gyanítja, hogy az érzékenyebb emberek szervezetét befolyásolják ezek a hangok és a jelenlegi határértékek túl alacsonyak.
Egy svájci fül-orr-gégész, Andreas Schapowal ugyanakkor kétkedik. Hogyan károsíthatnak olyan hangok minket, amelyek észlelésére képtelenek vagyunk? – tette fel a kérdést. Csillószőrökre van szükségünk, hogy halljuk ezeket a hangokat. Azért nem halljuk ezeket, mert nincs megfelelő szőrsejtünk, amelyek érzékelnék a magasabb frekvenciákat. Így nem is okozhat károsodást bennük az ultrahang, tehát nem károsodhat a hallásunk.
Ugyanakkor Schapowal is sürgeti az ultrahang fogalmának újredefiniálását. Így például 20 ezer hertznél jelentősen magasabb frekvenciákat kellene alkalmazni a készülékekben. Így elkerülhető lenne, hogy felnőtteket és gyerekeket zavarjanak a berendezések.
Timothy Leighton pedig pénzt szeretne előteremteni, hogy reprezentatív kutatásokat végezhessen. Szeretné saját ultrahangon alapuló találmányait is tökéletesebbé tenni ezért. Egyelőre ugyanis nem lehet kétségkívül állítani, hogy az ultrahang okozza a fejfájást, rosszullétet és a többi tünetet.
