A szemünk öregedése egy természetes folyamat, amit megállítani sajnos nem lehet. Latin kifejezéssel presbyopiának nevezik azt a jelenséget, amikor a szemünk alkalmazkodó képessége az évek múlásával fokozatosan romlani kezd. Először általában 40-45 éves korunk körül vesszük észre, hogy a látásunk kezd megváltozni: a délutáni és esti órákban egyre nehezebben tudunk fókuszálni a közeli tárgyakra, és az apró betűs szövegeket is egyre homályosabban kezdjük látni.
Az idő múlásával aztán a probléma csak fokozódni fog, a jelenség pedig nemcsak a nap végén fog jelentkezni, hanem egész nap kitart majd. Ez az a szakasz, amikor sokan próbálnak meg különféle trükkökhöz folyamodni: először csak megnagyítják a betűméretet például a telefonjuk kijelzőjén, vagy éppen távolabb tartják a szemüktől olvasás közben a könyvet, újságot, észreveszik ugyanis, hogy ha megnövelik az olvasási távolságot, akkor a kép is kitisztul. Ezek a megoldások azonban csak ideig-óráig tudnak működni. Mikor az úgynevezett öregszeműség állandósul a mindennapjainkban, ezek a trükkök már nem fognak segíteni. Ráadásul az sem ritka, hogy a jelenséget kellemetlen fejfájás is kíséri, még jobban megnehezítve ezzel az életünket.
De miért is alakul ki az öregszeműség?
A bennünket körülvevő világról a szaruhártya, a csarnokvíz, a szemlencse, a szivárványhártya, a pupilla, valamint a szemet körülvevő izmok és idegek segítségével tudunk képet alkotni. Szemünk úgy van beállítva, hogy nyugalmi állapotban távolra fókuszáljon és ahhoz, hogy közelre is élesen tudjunk látni, a szemlencse törőerejének fokozására van szükség. A törőerő fokozásához egyes izmoknak össze kell húzódniuk, ha pedig ez megtörténik, akkor a szemlencsét felfüggesztő rostok el tudnak lazulni. A rostok ellazulásával a szemlencse domborúbbá válik, fokozódik a törőereje, ezáltal élesen fogjuk látni a közelünkben lévő tárgyakat.
A szemlencse rugalmassága kulcsfontosságú tehát ahhoz, hogy különböző távolságban levő pontokra élesen fókuszálhassunk. A probléma csak annyi, hogy a szemlencsében levő kötőszöveti rostok fokozatosan veszítenek rugalmasságunkból, emiatt az évek múlásával a lencse fókuszáló-képessége is csökken.
Van rá megoldás?
Bár a folyamatot visszafordítani nem lehet, megoldás szerencsére létezik rá. A probléma jelentkezésekor a legtöbben rögtön olvasószemüvegért nyúlnak. Azoknak pedig, akik már távolra se látnak jól, a multifokális szemüveg vagy kontaktlencse jelenthet megoldást. A kontaktlencsések az úgynevezett monofokális lencséket is segítségül hívhatják. Ezek a lencsék az egyik szemet távoli, a másikat közeli éles látásra állítják be.
Ám azt is érdemes tudni, hogy a különféle látásjavító eszközök mellett ma már végleges megoldás is létezik a problémára. Ha nem szeretnénk sem kontaktlencsét, sem szemüveget viselni, gyors és hatékony megoldást jelenthet számunkra a lézeres szemműtét. Idehaza is elérhető már az úgynevezett lézeres olvasószemüveg-kezelés, aminek lényege, hogy a lézer segítségével az egyik szemet a távoli és a közepes (monitortávolság), a másikat pedig a közeli és közepes éles látásra korrigálják. Az agyunk ezt a két különböző képet tökéletesen össze fogja tudni illeszteni, így a távoli, a közepes és a közeli tárgyak képe is tisztán látható lesz a kezelés után - szemüveg segítsége nélkül is. Az olvasószemüveg-kezelés teljesen fájdalommentes, és a modern lézer technológiának köszönhetően csak néhány percet vesz igénybe.
