Anyaként helytállni nem könnyű feladat, különösen a mostani járványhelyzetben , amikor egyre többen szorulnak a négy fal közé a gyerekekkel. Csíkos Andrásné Juca, aki ActiveMumLife blogjával az Egészséghősök pályázat Influencer kategóriájában tavaly elnyerte a szakmai díjat, nagyon is jól tudja ezt, hiszen három gyermek édesanyja. Interjúnkban többek között arra is kitértünk, ők hogyan igyekeznek sportosan és harmonikusan átvészelni a bezártságot.
Házipatika.com: A blogon olvasható bemutatkozásából kiderül, hogy mindig is rendszeresen sportolt. Milyen sportágakat próbált ki, jelenleg mi a kedvenc mozgásformája?
Csíkos Andrásné Juca: Aktív családba születtem, két nagyobb testvérem mellé, akik már óvodás korban sportoltak. Így magától értetődő volt, hogy kisiskolás koromban elkezdtem én is aktívan sportolni. A gyorskorcsolya 8 évesen teljesen magával ragadott. Többszörös korosztályos, országos bajnokot neveltek belőlem edzőim. Egy sérülés miatt azonban szüneteltetnem kellett ezt, és akkor más mozgásformák is elkezdtek érdekelni. Mindamellett, hogy az iskolák közötti duatlon és atlétika versenyeken is részt vettem, serdülő koromban elkezdtem versenyszerűen országúti kerékpározni. Bátyám volt az edzőm két évig, ezért is vágtam neki az új kihívásnak. Így most visszatekintve látom igazán, hogy tényleg nagyon sokat és sokfélét sportoltam, versenyeztem. Anyaként aztán új lehetőségek jöttek, már 5 éve tesztelhetem magam a saját testsúlyos edzésfomában is, kiegészítve a gyerekek súlyával. Ez az új módszer lett a kedvenc mozgásformám.
Házipatika.com: Mi adta az inspirációt, hogy a gyermekek mellett belekezdjen a blogolásba?
Cs. A. J.: Az első várandósságom idején - amikor nagy örömünkre ikreket hordtam a szívem alatt - sajnos mérsékelnem kellett a testmozgást. Janka és Alíz születését követően azonban ismét aktívvá váltak mindennapjaim, és ez segített a szülés utáni depresszió leküzdésében is. Úgy éreztem és láttam, hogy sokan járnak hasonló cipőben, és mindig szerettem volna valamilyen formában másoknak segíteni. Így jött többek között férjem motiválására az ötlet, hogy tapasztalataimat megosszam másokkal is, bízva abban, hogy ez nekik is kapaszkodót nyújthat.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Házipatika.com: Mennyit és miben alakult át a blog , mióta elindult? Változott esetleg az is, ahogy ön tekint rá?
Cs. A. J.: Eleinte az motivált, hogy a gyerekekkel töltött mindennapok "mókuskerék" jellegébe vigyek valami újat, és újratervezzem a napirendünket. Tudtam, hogy olyan elfoglaltságot kell választanom, amit szeretek. Továbbá fontosnak tartottam, hogy egészséges életmódra sarkalljam az egész családot. Így jött az ötlet, hogy nem is blog, hanem vlog formájában, vagyis videós tartalmakon keresztül osszam meg az ötleteimet. Létrehoztam 2016 márciusában egy saját felhasználói fiókot az Instagramon @activemumlife_official néven, amelyen keresztül a várandós és már gyermek(ek)kel otthon tartózkodó anyukáknak nyújtok inspirációkat. Mára hivatásommá vált, hogy nőként, feleségként és háromgyermekes anyaként példát mutatva, ösztönözzem a követőimet arra, hogy a gyermekei mellett igenis sportoljanak, akár babakocsival, akár hordozóval vagy eszköz nélkül. A lényeg, hogy legyünk kreatívak!
Házipatika.com: Mostanra elég nagy, 138 ezres követőtábort tudhat magáénak, mit tekint az első jelentős sikermérföldkövének? Az elmúlt évekből mire a legbüszkébb?
Cs. A. J.: A legnagyobb elismerés számomra az, hogy a gyerekeim és a férjem büszkék rám a hivatásom miatt. Fontos volt a támogatás és megerősítés abban, ha valamit jól csinálok. Szakmai oldalról a legnagyobb elismerés az volt, amikor az amerikai Cosmopolitan Health & Fitness rovatának főszerkesztője megkeresett, hogy írhatnának-e rólunk egy online oktatóanyagnak szánt cikket a "teljesen egyedi mozgásformánkról és életvitelünkről". Ekkor - egy évvel az oldal létrehozását követően - még csak 40 ezer követőnél jártunk, és éppen Dorkával voltam várandós. Ezután az angol Daily Mail és Cosmopolitan is írt rólunk, majd futótűzként terjedt a hírünk a neten.
Házipatika.com: Milyen visszajelzéseket szokott kapni a követőitől? Van-e olyan, amire máig örömmel emlékezik vissza, esetleg önnek is erőt adott túllendülni egy-egy holtponton?
Cs. A. J.: A külföldi cikkeknek köszönhetően talált rám egy ausztrál édesapa. Írt nekem, hogy a felesége a szülést követő 7. héten visszament dolgozni, és ő maradt otthon a picivel. A célja az volt, hogy amíg a felesége dolgozik, ő otthon szeretne tornázni a gyermekük mellett, a baba súlyával kiegészítve. 152 kilóról 89 kilóra fogyott le 1 év alatt, szépen fokozatosan, úgy, hogy semmit nem változtatott az étrendjén és csak az általam megosztott gyakorlatokból inspirálódott. Ez a legnagyobb elismerés, ami eddig ért. Megtisztelő, hogy egy férfinak én segíthettem és elégedett, boldog apuka azóta is.
Másik kedvenc történetem Emily Skye-hoz, egykori fitnesz királynőhöz kapcsolódik, akinek mára közel 3 millió követője van Instagramon. Mielőtt várandós lett első gyermekével, azt írta nekem, hogy ha majd egyszer gyerekei lesznek, olyan fitt és kreatív szeretne lenni, mint amilyen én vagyok. Nagyon jól esett. Azóta pedig több, a gyerekekkel közösen végezhető tornagyakorlataimat építette be a mindennapjaikba és osztja meg saját követőivel.
De az is leírhatatlanul jó érzés, amikor építő jellegű észrevételt kapok, vagy amikor kérnek, hogy egy bizonyos eszközzel, készítsek felvételt, esetleg egy adott élethelyzetre gyártsak tartalmat. Gondolok itt például a pelenkázás közben, játékos módon történő figyelemelterelő, vicces mutatványokra, aminek köszönhetően a baba sírás helyett izgatottan fogja várni az újabb pelenkacserét. A családi élet különböző területeire igyekszem gyakorlatias megoldásokat adni. Hatalmas sikerélményként élem meg, amikor a követők írnak, hogy milyen sokat segített akár egy tornagyakorlatom, akár egy receptem.
Házipatika.com: Tavaly az Egészséghősök pályázat Influencer kategóriájában elnyerte a szakmai díjat. Miben más ez az elismerés, mint amiket eddig említett?
Cs. A. J.: Amikor megláttam az e-mailt, hogy jelölt egy kedves követőm, úgy gondoltam, még a döntőbe jutni sem lesz esélyem. Aztán alaposan meglepődtem. A mai napig hihetetlen, hogy a szakmai zsűri engem választott. Igazi mérföldkő számomra, mert szerintem azt mutatja, hogy szakmai szemmel is fontosnak látják azt az értéket, amit én és a gyermekeim, a családom képviselünk. A díj azóta is szem előtt van az otthonunkban, ha rápillantok, az jut eszembe, hogy a kemény munka igenis meghozza a gyümölcsét.
Házipatika.com: Hogyan tudja menedzselni a blogot és a közösségi oldalait a számos egyéb családi teendő mellett?
Cs. A. .J.: A blogra kevés időm jut a sok videós tartalom gyártása mellett, gyakorlatilag egy részmunkaidős állást jelent már az életemben, de még mindig hobbi, aminek nagyon örülök. Úgy gondolom, hogy a minőségi és hiteles tartalomgyártáshoz idő és energia kell. De az elején leszögeztük a párommal, hogy csak addig fogom csinálni, amíg hobbi maradhat, még ha munka is egyben. A családom a legfontosabb, mindig is arról álmodtam, hogy szép nagy családom legyen, mint amiben magam is felnőttem. A férjem sokat segít a háttérmunkában, az együttműködések lebonyolításában és alkalomadtán a videók felvételében vagy fényképes tartalmak készítésében is. Mivel 5 év kihagyás után a családi vállalkozásunkban is újra dolgozom, így most még alaposabb szervezést igényel a hétköznapi teendők mellett a blog és vlog kezelése.
Házipatika.com: Milyen tanácsot adna azoknak az anyukáknak, akik a koronavírus-járvány miatt most otthonról kényszerülnek dolgozni, és ugyanabban az időben a gyermekeikről is gondoskodniuk kell? Hogyan lehet ezt fitten, szeretetben túlélni?
Cs. A. J.: Pontosan tudom, milyen otthon lenni egy és három gyerekkel is. Tele van kihívásokkal, de ha ezekre megtanulunk úgy tekinteni, mint megoldandó feladatokra, akkor gördülékenyebben fog menni minden. Fel kell állítani egy fontossági sorrendet, és aszerint következetesen és kitartóan kivitelezni a feladatokat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mókázás és nevetés mindent jobbá, elviselhetőbbé varázsol. Én naprakészen itt vagyok azért, hogy a mindennapjainkból vett ötletekkel támogassam az anyukákat, és bízom benne, hogy saját tapasztalataik kiegészítésével még könnyebb lesz mindenkinek. Aki teheti, legyen kint a szabadban, a megfelelő távolságot megtartva, mozogjon sokat gyerekei társaságában. A nehezebb pillanatokban - mert akad az is bőven - pedig gondoljunk arra, hogy most végre lehetőségünk nyílik, arra, hogy többet legyünk a szeretteinkkel.
Házipatika.com: A gyerekek mindig szívesen közreműködnek az Instagram-tartalmakhoz, vagy azért előfordul, hogy meghiúsítanak egy-két ötletet?
Cs. A. J: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyen sosem esik meg, mindenkinek vannak nehezebb és jobb napjai, így természetesen nálunk is előfordulnak olyan alkalmak, amikor vagy csak az egyik, vagy ketten nem, vagy egyik lány sem szeretne részt venni a tornákban. Bár ez ritka, mert elmondtam nekik, számomra mennyire fontos dolgot képviselünk mi négyen. Hogy azért készítjük együtt ezeket a tartalmakat, hogy ők is motiválják a kortársaikat. Többnyire az életből vett helyzeteket örökítjük meg "beállított" környezetben. Azt azonban fontos tiszteletben tartani, hogy minden embernek van saját akarata, így ha csak egyikőjük is azt mondja, hogy nem szeretné, akkor semmilyen kötelezettsége nincs. Azért az esetek többségében sikerül megvalósítani, amit eltervezek. A közös mozgáshoz ugyanis olyan ötleteket, játékos helyzeteket találok ki, amelyek visszautasíthatatlanok, és általában nagy lelkesedéssel látunk neki a közös "munkának". Nekik inkább szórakozás, ami nekem kiváló edzés.
Házipatika.com: Milyen terveket szeretne még megvalósítani?
Cs. A. J: Tele vagyok ötletekkel és tervekkel. Rövidtávú feladatok, hogy Dorkát - bánatomra - beírassam óvodába, az ikreknek, Jankának és Alíznak pedig megtaláljuk a legoptimálisabb iskolázási formát, mert szeptembertől már ők is sajnos nagycsoportosak lesznek. A családi vállalkozásban szeretném aktívan kivenni a részem, úgy, hogy a hobbimmal kiegészítve is meg tudjam találni az egyensúlyt a család, az önmegvalósítás és a munka között. Szeretnék a továbbiakban is a világon minél több édesanyát, szülőt inspirálni és segíteni abban, hogy ráleljenek az életben arra a hivatásra, amit odaadással tudnak végezni.
Legjobban: