Tennivalók a rákdiagnózis után
Az ausztrál férfiak felét diagnosztizálják rákkal 85 éves koruk előtt. Az ausztrál nőknél pedig minden harmadiknál alakulhat ki daganatos betegség - ugyancsak 85. életévükig. Az ismert onkológus, Dr. Ranjana Srivastava most megosztotta tapasztalatait és tudását arról, hogy mit tegyenek azok, akiknél kimutatták a tumort, és a kezelésre várnak vagy már meg is kezdődött a terápia.
A szakértő elsősorban azt tartja fontosnak a brit lap, a Daily Mail szerint , hogy az érintettek kérjenek teljes őszinteséget a kezelőorvosaiktól, illetve az egészségükkel foglalkozó más specialistáktól. Srivastana a könyvében erre a helyzetre készíti fel a pácienseket. "Szóval ez rák: most mi lesz?" (So It's Cancer: Now What?) a címe a kiadványnak, amely a daganatos betegséggel felvett harcról szól.
A szerző azoknak a tapasztalatait használja fel, akik már átestek a rákon, és olyan tanácsokat is ad, amelyek a betegségben szenvedőknek talán eszébe sem jutott volna, de valójában sokat számítanak. Srivastana először is arra hívta fel a figyelmet, hogy a pánikot kell elkerülni. A korai stádiumú rák diagnózisa esetén ugyanis meglehetősen jók a prognózisok, ami a betegek számára lehetővé teszi, hogy a megfelelő kezelés után normális életet éljenek.
Így általában a mellrákok, amelyeket mammográfiával észlelnek, általában kicsik és operálhatóak. A bélrák esetében pedig a különböző vizsgálati, szűrési eljárások fejlődésével a halálesetek száma csökkent.
Nem rosszak a túlélései esélyek
Valójában számos más betegség esetén a pácienseknek rosszabbak a kilátásaik. (Bizonyos szív-, vese és más betegségekről van szó.) Eközben a rák túlélési rátái folyamatosan javulnak: az aktuálisan, tehát jelen pillanatban rákkal diagnosztizáltak 65 százaléka számíthat arra, hogy öt éven túl is élni fog. Vagyis az elmúlt két évtizedben 30 százalékkal javult a prognózis az esetükben.
A diagnózis esetén ugyanakkor fontos tanács, hogy a háziorvosunkkal való kapcsolatot újra fel kell vennünk. A rákbetegek a doktorok közül többfélével is találkoznak, így háziorvossal, onkológussal, sebésszel, sugárkezeléssel foglalkozó onkológussal. Az első kettővel válik tartósabbá a legtöbbször a kapcsolat.
A jó háziorvos nemcsak meghallgatja a beteg panaszait, hanem megfelelő specialistákhoz irányítja, fontos tesztvizsgálatokat végeztethet el. A háziorvos maga, illetve egy kórház irányíthatja a beteget olyan specialistához, aki rákos betegségekkel foglalkozik . Ezek az onkológusok.
A rák nem egyik napról a másikra alakul ki
Fontos tudni, hogy a rák nem egyik napról a másikra fejlődik ki, így a kezelés átgondolására mindenképpen van idő. Először is fontos a megfelelő onkológus kiválasztása. A betegeknek meg kell fontolniuk, hogy mit tesznek, és a prioritási listákon kell elgondolkodniuk, a kezelést nem kell már a diagnózis másnapján elkezdeni.
A beteg és az onkológus viszonya nagyon fontos: kölcsönös tiszteletre és megértésre van szükség. Ugyanakkor eltérő lehet az orvosok habitusa és a betegek igényei. Vannak betegek, akik azt szeretik, hogy az orvos pontosan előírja, hogy mit tegyenek, de a lelki problémáikkal máshová fordulnak. Mások viszont azt szeretnék, ha az orvos mindennel foglalkozna, azaz "holisztikusan" állna a beteg problémáihoz. Egyesek minden döntést az orvosra bíznak, mások az együttműködőbb megközelítésekre számítanak.
Fontos, hogy a képzettségbeli vagy más különbségek ellenére az orvos közérthető, hétköznapi formában magyarázza el a betegnek a helyzetet. De nemcsak egyszerű, hanem őszinte beszédre is szüksége van a betegnek - állítja a könyv szerzője. Még a rossz hír is fontos lehet ilyenkor, ha azt megfelelő módon, a gyógyulást elősegítendő közlik a beteggel.
Dr. Srivastava szerint fontos, hogy az orvos le is írja, amit közöl, mert akkor azt a beteg otthon újra el tudja olvasni. A szakértő mindezen túl fontosnak tartja a partnerek, hozzátartozók és barátok segítségét is, minderről részletesen ír a könyvében. Annyit ezzel kapcsolatban is fontos hangsúlyozni: a rákbetegeken sokszor eluralkodhat az elhagyatottság érzése, ezért ha valaki nem hagyja egyedül a pácienst, már azzal is nagyon sokat segíthet neki. Ilyenkor az is nagy segítség, hogy például kocsival elviszik a beteget, aki így nem egyedül üldögél a váróteremben vagy nem egyedül megy a kezelésre.
