Felesleges, agresszív kezeléshez vezethet, ha az alacsony kockázatúnak ítélt prosztatarákos eseteknél nem végeznek biopsziát - közölték amerikai kutatók.
A prosztatarák diagnosztizálásakor egy fehérje, a prosztata specifikus antigén (PSA) vérszintjét használják jelenleg jelzőszámnak. Ha ez az érték 4 nanogramm alatt van milliliterenként, akkor a jelenlegi gyakorlat szerint alacsony kockázatúnak számít a tumor, az Egyesült Állalmokban nem végeznek ilyenkor biopsziát.
Egy korábbi nagy tanulmány úgy találta, hogy 4 alatti PSA érték alatt - az alacsony kockázatúnak tekintett esetekben - a férfiak 15,2 százalékánál fejlődött ki prosztatarák.
Yu-Hsuan Shao, a New Yersey-i rákkutató intézet munkatársa csoportjával azt követte nyomon, hogy 124 ezer, alacsony kockázatúnak minősített prosztatarákkal élő férfinál milyen kezelést alkalmaztak 2004 és 2006 között. A páciensek 44 százalékának műtéti úton eltávolították a prosztatáját, minden harmadik férfi pedig sugárkezelést kapott.
A szerzők becslése szerin a biopszia elvégzéséhez szükséges PSA-határérték lecsökkentése 4-ről 2,5-re az Egyesült Államokban 6 millióra emelné az abnormális PSA-szinttel élő férfiak számát. E férfiak 82,5 százaléka kapna agresszív kezelést, noha csupán 2,4 százalékuknál jelentkezne magas fokozatúnak számító tumor.
Shao szerint eredményeik aláhúzzák, hogy a PSA vérszintje, mint biomarker nem elegendő a kezelési döntések meghozatalához. Úgy vélik, hogy addig, amíg nem áll az orvosok rendelkezésére megfelelő technológia az agresszív tumorok megkülönböztetésére az enyhébb formáktól, addig a biopszia elhagyása növelheti a túldiagnosztizálás és a túlkezelés kockázatát. Olyan beavatkozásokhoz vezethet, mint a prosztata sebészi eltávolítása, valamint sugár- és hormonterápiák alkalmazása, melyek mellékhatásaként egyebek közt impotencia és vizelettartási zavarok léphetnek fel.
Animáció: HáziPatika.com
