Sorozatunkból kiderül majd, mi is az (és hogyan működik) a CT, az MRI, a PET, a csontscan, a colonoscopia; mik azok a taxánok, melyik a "piros", a "sárga" infúzió, mi a monoterápia, palliatív terápia, kuratív terápia; mi a MAI, a HG lés NG, az ER- és PgR-pozitivitás; hogyan történik a TNM-besorolás; mi a progresszió, a regresszió, a prognózis; mire jók a tumormarkerek; mi a különbség a kemoterápiai és a biológiai terápia között; miért nevezzük a rákot ráknak; van-e más rosszindulatú daganat a rákon kívül stb.
Az érdeklődő (és a kérdésben remélhetőleg személyesen nem érintett) olvasó a szócikkek elolvasásával a sorozat végére általános képet kaphat a korunk egyik legrettegettebb betegségével kapcsolatban használt fogalmakról.
CT: computer-tomographia; számítógépes rétegvizsgálat: egy röntgen (rtg.)-vizsgálati eljárás, amelynek során a test vizsgált rétegeiről számítógép készít igen részletes, nagy felbontású képet.
A hagyományos rtg.-felvétellel szummációs (összegző) képet kapunk, azaz a test különböző struktúrái egymásra vetülnek. A CT azonban valódi, szummációtól mentes rétegfelvételek készítésére nyújt módot. Az eljárás során készült kép a testet ezúttal nem hossztengelyével párhuzamosan mutatja, hanem arra merőleges (haránt) képet kapunk. A vizsgálat közben az adott testrészre csak egy igen keskeny sugárnyaláb lép be. A sugárnyalábbal szemközt helyezkedik el egy detektor, amely érzékeli a kilépő sugárzást, és a sugárnyalábot kibocsátó sugárforrással együtt mozgatható. Miután egy "testszelet" körbetapogatása megtörtént, az adatokat számítógép dolgozza fel. A belépő sugárzás - ahogy a hagyományos rtg.-felvételnél is - a különböző szervekben, szövetekben bizonyos mennyiségben elnyelődik. Az elnyelődés mértéke az adott szervekre, szövetekre jellemzően más és más. Ezekből az elnyelődési különbségekből adódnak a képeken látható árnyalati különbségek. Fontos azonban, hogy a kép nem betegségeket, csupán sugárelnyelődési különbségeket ábrázol, amelyeket az orvosnak kell értelmeznie.
A felvételek elkészítésének gyorsítására a fejlesztések során egyre több detektort építettek be, és a számítógépet, illetve a képalkotás módszerét is továbbfejlesztették. A modern CT-ben a folyamatosan nyert adatokból a kép összeállítása már akkor elkezdődik, amikor a letapogatás (a tényleges adatgyűjtés) még tart. Így elérték, hogy az új, legkorszerűbb berendezések egy CT felvételt 5 másodperc alatt készítenek el. Ez az első készülékek idején (az 1970-es években) 20 percet vett igénybe. A kép televíziós monitoron jelenik meg, ahol a kontraszt tetszés szerint beállítható, illetve a digitális képalkotás azt is lehetővé teszi, hogy a kép egy meghatározott területen felnagyítható.
Egyes esetekben a vizsgálat előtt a betegek intravénás injekcióban kontrasztanyagot is kapnak. Így az erek, illetve az érdús képletek (pl.: dúsan erezett tumor, érből kiinduló daganat) elkülönítési esélyei a környezetüktől javulnak, mivel a kontrasztanyag sugárelnyelő képessége eltér a szövetekétől.
Eleinte a computer-tomographiát a klinikai gyakorlatban szinte csak a koponyaűri folyamatok kórismézésére használták (CT-vel az agydaganatokat 98%-os biztonsággal lehet kimutatni). Ma azonban már a hasi szervek diagnosztikájában, a kismedence, a mellüreg vizsgálatában is mindennapos eljárás lett.
