Mindezt azzal éri el, hogy csökkenti szervezetünkben a 2-hidroxiglutarát nevű vegyület mennyiségét, amely a rák fejlődésének egyik katalizátora és amely egyes tanulmányok szerint a tumorok kialakulásában is nagy szerepet játszik.
Hosszú távon, mondta el a kutató, személyre kell szabni az aszpirint is, mint minden más terápiát, mivel először azt kell megállapítani, hogy kiknél jár a legtöbb előnnyel és kikkel jár a legkevesebbel. Mindehhez egy új technikát, az ún. anyagcsere-profilozást alkalmazzák, ezzel sikerült azonosítani azon folyamatokat, amelyek révén az aszpirin képes hatást kifejteni a rák ellenében. A gyógyszer szedése fokozatosan csökkenti a 2-hidroxiglutarát mennyiségét – ennek magas szintjét már korábban összekötötték egyes vérképzőszervi és agyi rákokkal, az orvostudomány pedig nem régóta kutatja a vegyület és a rosszindulatú ráktumorok kapcsolatát.
Mindezt egy kísérletsorozatból állapították meg: ennek során 40 olyan ember anyagcsereprofilját figyelték meg, akik két hónapig szedtek aszpirint (illetve voltak aszpirinmentes időszakaik is az összehasonlítás kedvéért). Az adatok összesítése során az látszódott, hogy jelentős változás figyelhető meg a már említett 2-hidroxiglutarát mennyiségében: az aszpirin egészséges önkénteseknél 12 százalékkal csökkentette ezen anyag mennyiségét, laboratóriumi körülmények között szaporított ráksejtekben pedig 34 százalékkal.
Dr. Ulrich és társai elmondták: esélyesnek tartották, hogy az aszpirin gyulladás- és alvadásgátló képességei is szerepet játszhattak mindebben, de az is látható, hogy olyan biológiai mechanizmusok is történhettek, amelyekkel mindeddig nem kalkuláltak. A kutatók most azt vizsgálják, hogy milyen hatásai vannak az aszpirinkezelésnek, illetve a kezelés nyomai észlelhetőek-e a vastagbélszövetben.
