Mint minden betegségnél, itt is nagyon fontos, hogy időben felfedezzék az elváltozást: a kezelésben bizony hetek is számítanak. Jól jelzik ezt a következő adatok: ha Hodgkin-limfóma korai stádiumában kerül orvoshoz a beteg 90 százalékos, míg előrehaladottabb állapot estén 50-60 százalékos az esély a gyógyulásra. A non-Hodgkin limfóma altípusai viszont annyira eltérőek, hogy nem lehet a gyógyulási arányokról összesített számot mondani.
Előbb a szövettan
Steinberberg-Reed sejtek: ha a szövettani kép tartalmazza ezek jelenlétét, az azt jelzi, Hodgkin-kórban szenved a páciens. A non-Hodgkin típusnál is a szövettan hozhat biztos diagnózist, ám ha az eredmény negatív lenne, de a panaszok - izzadás, visszatérő láz, nem múló nyirokcsomó-duzzanat, fogyás - nem múlnak el, meg kell ismételni a mintavételt és a beteg megfigyelése is szükséges lehet. Azt, hogy a kór mennyire kiterjedt, milyen stádiumban van - többek között - csontvelő-biopsziával , CT-, MRI-vizsgálattal lehet kideríteni.
Egyénre szabottan
Mivel a betegség altípusai nagyon különbözőek, nincs egységes, minden betegre egyaránt alkalmazható kezelési út: itt valóban egyénre szabottan kell meghatározni a terápiát. Az azonban általánosságban elmondható, hogy a kemo- és a sugárterápia a kezelés alapja. Az agresszív limfómáknál arra törekszenek, hogy az összes daganatos sejtet elpusztítsák: alapvetően kemoterápiás kezelést ír elő a szakorvos, de bizonyos esetekben a sugár- és immunterápia együttes bevetésére is szükség lehet.
Immunterápia: célzottan a beteg sejtekre
Magyarországon 2002 óta alkalmazzák azt az eljárást, ami valódi áttörést hozott a non-Hodgkin limfómás betegek ellátásában. Az immunterápia lényege az, hogy antitestet juttatnak a szervezetbe, ami úgy támadja és pusztítja el a limfóma sejtek felszínén található fehérjéket, hogy közben a gazdaszervezet sértetlen marad. Az is nagy előnye e terápiának - ami természetesen önállóan is alkalmazható -, hogy erősíti más kezelések hatékonyságát, miközben a mellékhatások nem fokozódnak. Kiderült az előzőekből, hogy biztonságos kezelési módról van szó, hiszen célzottan a beteg sejteket támadja, s az is rendkívül biztató adat, hogy az agresszív limfómák teljes gyógyulásának aránya körülbelül 25-30 százalékkal javult a korábbiakhoz képest.
A limfómás kezelése nem reménytelen
Esély a gyógyulásra
Azt, hogy milyen lesz a betegség kimenetele, több tényező is befolyásolja: a limfóma klinikai stádiuma, a szövettan típusa, a beteg életkora, az általános állapot, sőt az is, milyen specifikus tünetek - megmagyarázhatatlan láz, éjszakai izzadás, fogyás - vannak egy-egy páciens esetében. A non-Hodgkin limfóma indolens, azaz lassú lefolyású csoportjába tartozó daganatok akár évekig, évtizedekig is változatlanok maradnak, s ezért nagyon gyakran már későn kerülnek felismerésre: ilyenkor már nem gyógyíthatók. Az átlagos túlélési idő átlagosan 5-15 év lehet. Ha agresszív daganattal állunk szemben, akkor kezelés nélkül csak hetek, hónapok jósolhatók a betegnek, ám a megfelelő terápiával körülbelül 50-60 százalékos a gyógyulási esély.
Esélyeket ad a gyógyszerfejlesztés
A limfómának sok fajtája van , és bár az utóbbi években az orvostudomány eredményei jelentősen fejlődtek, a rák ezen fajtái még mindig gyakoriak és nehezen kezelhetők.
De a gyógyszeripar elkötelezett abban, hogy új terápiákat dolgozzon ki a rákban szenvedő betegek számára. Vannak gyógyszercégek, akik nem kevesebbet szeretnének elérni, mint azt, hogy a rák megelőzhető, krónikus vagy gyógyítható betegséggé váljon. A diagnózis ne legyen egyenlő a korai halállal , hanem hosszú és jó minőségű életet élhessenek a betegek.
Egyik ígéretes, új gyógyszer a remények szerint a leukémia több fajtájánál is alkalmazható majd. Noha a hatóanyagot még csak nemrég hagyták jóvá az egészségügyi szabályozó hatóságok, az eddigi eredmények alapján van okunk reménykedni, hogy újabb hatékony fegyver került a kezünkbe a limfóma ellen.
