Az emlődaganatokat különböző módokon lehet csoportokba osztani, például hogy honnan indul a betegség, milyen stádiumban van, képzett-e áttéteket stb. Az egyik ilyen csoportosítási lehetőség a daganatsejtek külsején, illetve a sejt egyéb részein található receptorokkal van összefüggésben.
Ezekhez a receptorokhoz különböző "üzenetközvetítő" vegyületek, például hormonok, gének kapcsolódhatnak. Amennyiben ez a kapcsolódás megtörténik, az változásokat indíthat be a sejt szerkezetében, illetve így az egész daganatban. Az emlőrákok esetében három ilyen fontos receptorról beszélhetünk, az ösztrogén-receptorról, a progeszteron-receptorról, illetve a HER2-ről.
A HER2 egy gén, illetve az általa termelt sejtfelszíni receptorfehérje jelölésére szolgál, amely a sejtek növekedéséért, osztódásáért és regenerálódásáért felelős. Ez a gén minden emberben megtalálható, kóros mértékű elszaporodása viszont rosszindulatú daganatok kialakulásához vezethet. Ez figyelhető meg a HER2-pozitív emlőrák kialakulásánál is. A HER2-pozitív daganatok az összes mellrákos eset nagyjából 15-30 százalékát jelentik, és a legagresszívabb daganatok között tartják őket számon. A legtöbb mellrákos esettel ellentétben, melyek főleg a menopauzán már túlesett, 50 év feletti korosztályt érintik, a fiatalabbaknál is kialakulhatnak, igen könnyen és gyorsan növekednek, és könnyen képeznek áttéteket is. A gyors lefolyás miatt a HER2-pozitív emlőrákos betegeket kiemelt figyelemmel kell kísérni.
Az emlőrák diagnosztizálása után fontos mihamarabb megállapítani a beteg HER2-státuszát, azaz meg kell határozni, hogy a daganatos burjánzásért a HER2-gén tehető-e felelőssé. Ezt a daganatból biopsziás eljárással vett minta elemzésével deríthető ki. Mivel a HER2-pozitív emlődaganatok nagyon sokszor képeznek áttéteket, a betegek sokszor nem műthetőek, ez pedig jelentős mértékben csökkentheti a túlélési arányukat.
Jelenleg több új gyógyszer is elérhető ezen esetek kezelésére, vagyis azon betegeknek jelenhetnek reményt ezek a szerek, akiknél megállapították a HER2-pozitív daganatot, de műtétre nem alkalmasak. Az egyik szerrel elért terápiás eredményeket látva a szakemberek kiemelik, hogy e kezelés átlagosan 15,7 hónappal hosszabbítja meg a betegek életét, ami példa nélküli az áttétes emlőrákkal kapcsolatos vizsgálatokban. A másik gyógyszer klinikai vizsgálatai ugyancsak jelentős javulást igazoltak a betegek túlélésében.
