Az úgynevezett anaplasztikus nagysejtes limfóma (ALCL) a limfomák egy típusa, azaz leegyszerűsítve nevezhetjük az immunsejtek rákjának is. A betegség több esetben előfordult már olyan nőknél, akiknél előzőleg plasztikai úton végeztek el mellnagyobbítást. Az amerikai Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatal (FDA) az elmúlt nyolc év során közel félezer olyan rákos megbetegedést regisztrált, amely mellimplantátumokkal hozható összefüggésbe - ezek többsége az úgynevezett texturált implantátumokkal állt kapcsolatban.
Egy évvel a műtét után felfedezték a rákot
A plasztikai műtétek során használt implantátumokat többféle szempont alapján lehet kategorizálni, ezek egyike pedig a segédeszközök felszínét veszi alapul. Így tehát beszélhetünk sima, texturált és poliuretán habbal bevont termékekről. A február 15-én az Aesthetic Surgery Journal című folyóiratban megjelent esetriport is egy olyan, 49 esztendős nő történetét mutatja be, akinél texturált implantátumok segítségével végeztek el fari esztétikai beavatkozást. A műtét után alig egy év telt el, amikor a páciensnél anaplasztikus nagysejtes limfómát diagnosztizáltak.
Az orvosi beszámoló szerint a nő fenekén fekélyesedés indult meg, illetve a képalkotó vizsgálatok felgyülemlett folyadékot mutattak ki az implantátum környezetében. A rosszindulatú elváltozás ekkorra már teste egyéb részeire is átterjedt , beleértve a tüdőt. Az innen vett biopsziás mintában az ALCL-re jellemző sejteket találtak az orvosok. Dacára a diagnózist követő erőteljes kemoterápiás kezelésnek, a páciens néhány hónappal később meghalt.
Rák új okból
A sajnálatos eset különlegessége, hogy fenékimplantátumokkal korábban még nem hozták összefüggésbe a főként mellimplantátumok kapcsán felmerülő rákos megbetegedést. Mindemellett az esettanulmány szerzői felhívták rá a figyelmet, hogy a történtek csupán egy lehetséges kapcsolatot mutatnak a plasztikai beavatkozás során beültetett segédeszköz és az ALCL között, de nem igazolják minden kétséget kizáróan, hogy valóban az is okozta a kórkép kialakulását. Azért sem, mert a páciens betegsége rendkívül agresszívnek bizonyult, hiszen az implantátumok beültetését követően alig egy éven belül kifejlődött. Ezzel szemben a mellimplantátumokhoz köthető ALCL-es megbetegedések általában csak egy évtizeddel a beavatkozás után jelentkeznek.
Mindenesetre a szerzők szerint fontos, hogy a plasztikai sebészek felhívják a műtétek előtt a páciensek figyelmét a texturált szilikonimplantátumok veszélyére, azaz az ALCL kockázatára, valamint a lehetséges szövődmény figyelmeztető jeleire. Továbbá a szakemberek tudományos kutatásokat szorgalmaznak a témában annak feltárására, hogy ezek az implantátumok pontosan milyen szerepet játszanak a rosszindulatú elváltozások fellépésében.
Forrás: livescience.com
