A Reye-szindróma egy gyerekeknél jelentkező szerteágazó tünetegyüttes. A kórkép olyan heveny agyvelőkárosodás, amely nem gyulladásos, és a májműködés súlyos zavarával, a máj zsíros elfajulásával, degenerációjával jár együtt. Ma már szerencsére nagyon ritka, a hazai klinikai gyakorlatban nem igazán találkoznak vele az orvosok. Amikor ugyanis a Reye-szindróma kiváltó okára rájöttek, óvintézkedéseket vezettek be, így a betegség hamar ritkábbá vált.
A Reye-szindróma hátterében leginkább a szalicilátok, főképp az acetilszalicilsav-tartalmú gyógyszerek gyerekeknél alkalmazása állt. Észrevették, hogy akiknél a 70-es, 80-as években Reye-szindrómát írtak le, 80 százalékban acetilszalicilsav tartamú gyógyszert alkalmaztak három héten belül más betegségek - például felső légúti betegség, influenza vagy bárányhimlő - okozta láz vagy egyéb panaszok csillapítására. Ugyanakkor voltak olyan statisztikák is, amelyek szerint azoknál, akik acetilszalicilsav tartalmú gyógyszereket szedtek, csak 0,1 százalékban fejlődött ki Reye-szindróma. Az összefüggés ebből az irányból tehát enyhe volt - fordítva viszont nagyon magas. Vagyis akinél a tünetegyüttes kialakult, szinte biztosan kapott ilyen gyógyszert, de maga a gyógyszer nem okoz magától értetődően Reye-szindrómát. Ebből vonták le a következtetéseket, majd megtiltották az acetilszalicilsav tartalmú gyógyszerek használatát gyerekeknél - főképp 10 év alattiaknál.
A betegséget általánosságban nehezen csillapítható hányás, kiszáradás, a máj 50 százalékot meghaladó megnagyobbodása jellemzi. Jellemző az is, hogy a májműködési zavar ellenére minimális eséllyel alakul ki sárgaság . A betegség egy idő után letargiát, levertséget, viselkedészavart, súlyos agyvelőgyulladást okoz, és kóma, görcsök, illetve bénulások is kialakulhatnak. A betegek általában láztalanok.
A Reye-szindróma nem kifejezetten jól körülírt tünetegyüttes, laboratóriumi módszerekkel sem lehet azonosítani. Egyértelműen semmi nem jelzi, hogy erről a betegségről van szó, csak az árulkodó jelekből lehet rá következtetni. Emiatt a Reye-szindróma diagnózisának felállítása az egyéb lehetséges betegségek kizárásán alapul, kezelése pedig lapvetően csak tüneti lehet. Ennek során csökkenteni kell az agy duzzanatát, az agyödémát, agyvizenyőt. Ha nem történik meg, akkor az agy a nyomásfokozódás miatt beékelődik, aminek következményeképp a légzés és a keringés is leállhat, végül pedig halál következhet be. A máj működészavarát a zsírsav-bevitel megváltoztatásával, a máj működését nem specifikusan segítő anyagok infúziós beadásával lehet csökkenteni. A kiszáradást folyadékpótlással, folyadékterápiával kell kezelni.
Akiknél a betegség lefolyása gyors, a heveny szakasz hamar lezajlik, csak 1-es, illetve maximum 3-as stádiumba kerülnek, onnan pedig kihozhatóak, a gyógyulás gyakorlatilag teljes is lehet. Akiknél nagyon súlyos állapot alakul ki, túlélés esetén sem feltétlenül épülnek föl. Náluk kialakulhat maradandó szellemi károsodás, adott esetben pedig maradandó májkárosodás is jelentkezhet.
Kiválthatja-e még más is a Reye-szindrómát, és miért így hívják a betegséget? Ez és még sok más is kiderül részletes cikkünkből a Betegségek A-Z rovatban !
