Az epének kettős funkciója van: egyfelől részt vesz a zsírok lebontásában (a benne lévő epesavas sók révén) és elősegíti felszívódásukat, másrészt pedig segít bizonyos anyagcsere-végtermékek, testidegen anyagok eltávolításában.
Epekő
Az epekövesség az epe leggyakoribb betegsége. Az epeváladék többféle összetevőből áll, úgy mint koleszterin, epesavak sói, víz, lecitin és egyéb anyagok. Az epekövek akkor csapódhatnak ki belőle, ha az epe összetétele megváltozik. A kövek nagysága igen változatos, a homokszemnyitől a galambtojás-nagyságig többféle méret előfordul. Az epeköves esetek döntő többsége tünetmentes: sokszor csak véletlenszerűen ismerik föl egyéb végzett vizsgálat vagy műtét során.
Ha mégis jelentkeznek tünetek, akkor a zsíros ételek fogyasztásakor fognak előfordulni. Az ilyenkor ránk törő epegörcs heves, görcsös, jobb bordaív alatti fájdalomban nyilvánul meg, amely főként a jobb váll irányába sugárzik. A görcsök ismétlődnek, miközben a fájdalom lehet tompa vagy akár késszúrásszerű is. Átlagosan a magyarok 15 százalékánál fejlődik ki élete folyamán epekő, de 40 felett, különösen a nőknél nagyon gyakori állapot.
Epehólyag-gyulladás
Az epehólyag-gyulladásos esetek 90%-ában az epehólyag kiürülési zavara és az epepangás az alapvető ok. Az epeköves betegek 5%-át, azaz a felnőtt lakosság 0,5-1%-át érinti.
Az epehólyag-gyulladás lázzal és görcsös hasi fájdalommal jár. Ez a fájdalom általában a felhas jobb oldalát érinti, és a jobb lapockába sugározhat át. Gyakran kíséri hányás, valamint az epeutak érintettsége esetén sárgaság is felléphet.
A betegség első 48 órájában lehetőség van az epehólyag műtéti eltávolítására. Később a gyógyszeres kezelés vagy a halasztott műtét jelenthet megoldást.
Epehólyagrák
Az epehólyagrák jellemzően az epehólyag nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú, úgynevezett mirigyrák. Az epehólyagrák legfőbb hajlamosító tényezői a hosszú időn át fennálló epekövesség és az idülten fennálló vagy heveny, ismétlődő epehólyag-gyulladás.
Habár az epehólyagrák az ötödik leggyakoribb tápcsatornai daganat, itthon viszonylag kevés embert érint: százezer emberből jellemzően hatan-nyolcan lesznek epehólyagrákosak. A betegség általában hatvan év felett jelentkezik, és a nők közel háromszor gyakrabban érintettek.
A betegség gyakran hosszú ideig tünetmentes lehet, és ha jelentkeznek is tünetek, azok sem jellegzetesek. Sok esetben az epekövesség enyhébb tüneteit produkálhatja csupán a beteg, éppen ezért meglehetősen nehéz a kórt diagnosztizálni. A betegség nem jellegzetes tünetei lehetnek az étvágytalanság, a bizonytalan hasi fájdalom, a puffadás, a megmagyarázhatatlan súlyvesztés és az epegörcsre hasonlító tünetek.
