A túl sok szellentés okai
Mikor beszéljük az orvosunknak a gázképződésről?A gázképződés minden embernél teljesen természetes dolog, a normál emésztés velejárója. A jellemzői azonban egyénenként eltérőek lehetnek, mint ahogy az is, hogy hányszor szellent valaki. Ez sokat elárulhat az egészségünkről, mikor érdemes tehát beszélni erről az orvosunknak?
h i r d e t é s
A gázképződés teljesen normális folyamat, mint ahogy az is, hogy ettől a gáztól a végbélen keresztül naponta többször, átlagosan 8-20 alkalommal megszabadulunk. Az, hogy ki mennyit szellent, egyénenként eltérő, de a legnagyobb mértékben az étrendünktől függ. Bizonyos ételek emésztésekor ugyanis több gáz képződik. Ilyen élelmiszerek például a hüvelyesek, a tejtermékek, a hagymafélék, a retek, az articsóka, az élesztővel készült péksütemények, a karfiol, a brokkoli stb.
Bizonyos esetekben a gázképződés kóros mivolta emésztőrendszeri betegségekre utal, ezért érdemes erről beszélni az orvosunknak. Az, hogy mi számít kórosnak, mindenkinél különböző lehet, de következzen néhány támpont, amely a segítségünkre lehet a baj felderítéséhez.
Először is, vezessünk étkezési naplót! Ez sok szempontból előnyös, de segít megállapítani azt is, ha valamely étel jobban felfúj minket, vagy ha esetleg a gázképződés mellé hasi görcsök ésfájdalomis társul. Ezek a tünetek például laktózérzékenységre is utalhatnak.
Ételérzékenységre, emésztési zavarokra, krónikus gyulladásos bélbetegségre vagy akár fertőzésre is utalhat, ha a szellentés nagyon gyakori, nagy mennyiségű vagy egyszerűen kontrollálhatatlan. A szellentés mellé társuló állandó és igen erőteljes hasi fájdalom, hányás vagy hányinger, esetleg görcsös hasmenés is árulkodó lehet. Szintén beszéljünk az orvosunknak a szellentésről, ha székrekedés mellett jelentkezik, vagy ha a székletben vért fedezünk fel. Mindenképpen említsük meg azt is, ha az elmúlt időszakban veszítettünk a súlyunkból, ha gyakran ég a gyomrunk vagy ha általános gyengeség jellemző ránk.
Nagyon ritkán a szellentéssel összefüggő kellemetlen szagok (illetve azok vélt vagy valós érzékelése) súlyosabb pszichiátriai betegségekre, például a testképpel és az önértékeléssel összefüggő problémákra is utalhatnak. Ha úgy érezzük, hogy a szellentésünk igen bűzös, hogy ezt mások is észre veszik, esetleg a szellentéstől valófélelema hétköznapjainkat is komolyan befolyásolja (például nem merünk elmenni színházba vagy egy társasági eseményre, mert attól rettegünk, hogy nem tudunk uralkodni a szellentésen), ne csak a háziorvosunknak beszéljünk erről, hanem keressünk fel egy pszichológust is.
Először is, vezessünk étkezési naplót! Ez sok szempontból előnyös, de segít megállapítani azt is, ha valamely étel jobban felfúj minket, vagy ha esetleg a gázképződés mellé hasi görcsök ésfájdalomis társul. Ezek a tünetek például laktózérzékenységre is utalhatnak.
A gyakori szellentés mögött komoly bélbetegségek is állhatnak
Ételérzékenységre, emésztési zavarokra, krónikus gyulladásos bélbetegségre vagy akár fertőzésre is utalhat, ha a szellentés nagyon gyakori, nagy mennyiségű vagy egyszerűen kontrollálhatatlan. A szellentés mellé társuló állandó és igen erőteljes hasi fájdalom, hányás vagy hányinger, esetleg görcsös hasmenés is árulkodó lehet. Szintén beszéljünk az orvosunknak a szellentésről, ha székrekedés mellett jelentkezik, vagy ha a székletben vért fedezünk fel. Mindenképpen említsük meg azt is, ha az elmúlt időszakban veszítettünk a súlyunkból, ha gyakran ég a gyomrunk vagy ha általános gyengeség jellemző ránk.
Nagyon ritkán a szellentéssel összefüggő kellemetlen szagok (illetve azok vélt vagy valós érzékelése) súlyosabb pszichiátriai betegségekre, például a testképpel és az önértékeléssel összefüggő problémákra is utalhatnak. Ha úgy érezzük, hogy a szellentésünk igen bűzös, hogy ezt mások is észre veszik, esetleg a szellentéstől valófélelema hétköznapjainkat is komolyan befolyásolja (például nem merünk elmenni színházba vagy egy társasági eseményre, mert attól rettegünk, hogy nem tudunk uralkodni a szellentésen), ne csak a háziorvosunknak beszéljünk erről, hanem keressünk fel egy pszichológust is.
h i r d e t é s
