„Kínos. Kellemetlen. Biztos elmúlik majd magától. Egy idegennek mégsem adom ki a legintimebb dolgaimat. Mit gondolhat rólam, ha kiderül? Nem szeretném, ha ott megvizsgálna” – nagyjából ezekkel az érvekkel össze is foglalható, miért nem beszélünk szívesen bizonyos betegségekről másoknak, különösen idegeneknek. Pedig gyakran már az is nagy segítség lenne, ha őszintén megosztanánk félelmeinket, aggodalmainkat egy kívülállóval.
De amíg tabuként kezelünk bizonyos betegségeket, fennáll a veszélye, hogy megfosztjuk magunkat a mielőbbi gyógyulás lehetőségétől, esetleg a leghatékonyabb kezelési mód megtalálásától, közben pedig attól is elesünk, hogy mások tapasztalataiból tanuljunk, profitáljunk. Merthogy biztosak lehetünk benne: mindig akadnak „sorstársaink”. A legtöbb tabuként kezelt betegség ugyanis tömegeket érint.
Miért nem merünk beszélni ezekről?
Annak, hogy valamilyen betegségről nem szeretünk beszélni, számos oka lehet. Leggyakrabban az áll a háttérben, hogy ezek jellemzően intim testrészeinkkel, az anyagcserével vagy az ürítéssel kapcsolatos problémák, amelyek annyira személyesek, hogy az emberek többsége nem szívesen vall róluk. Ha e területek valamelyikével gond van, melynek megoldásához szakember segítsége szükséges, bizony még azoknak is összeszorulhat a gyomruk, akik egyébként nem különösebben szégyenlősek. Sokakat az feszélyez leginkább, hogy mást is be kell avatniuk problémájukba, miközben azt a legszívesebben megtartanák maguknak. Egyesek pedig – tévesen – arra a következtetésre jutnak, hogy a segítségkéréssel beismerik: valamiben „nem elég jók”, vagy van olyan helyzet, amit nem tudnak egyedül megoldani. Pedig segítséget kérni nem szégyen. Sőt, egészségünk, olykor az életünk is múlhat rajta.
Nagy mumus: az aranyér
Noha népbetegségnek számít, és becslések szerint minden harmadik ember legalább egyszer megküzd vele élete során, az aranyér tipikusan olyan probléma, amellyel az érintettek többsége vonakodva fordul orvoshoz. Sokszor már csak akkor, amikor panaszaik életminőségüket veszélyeztetik. Az aranyér, attól függően, hogy hol helyezkedik el – külső vagy belső –, és mennyire előrehaladott, jellemzően végbélkörnyéki viszketéssel, fájdalommal, súlyosabb esetben rendszeres vérzéssel, az aranyeres csomó kifordulásával jár. Mivel különösen az intim területet – a végbél környékét – érinti, ez már önmagában elég ahhoz, hogy szemérmesek legyünk, amikor szóba kerül, hogy ideje lenne felkeresnünk egy proktológust.
Pedig az aranyér kialakulásáról sok esetben nem tehetünk, az életmódbeli tényezők mellett – mint a mozgásszegény életmód, a jelentős túlsúly vagy a helytelen táplálkozás – sokat nyom a latban a genetikai háttér is, okozhatja ugyanis öröklött kötőszöveti gyengeség. Ahogy természetes testi változások, például várandósság is. Vagyis nincs mit szégyellni rajta. Törekedni lehet rá, hogy megelőzzük, de ha már kialakult, célszerű a mielőbbi megoldásra fókuszálni, nem pedig arra, hogy esetleg ki mit gondol rólunk.
Amiről senki sem beszél szívesen: a hüvelygomba
Hiába sugallják a tévében és az online térben futó reklámok, hogy a hüvelygomba igen gyakori és könnyen összeszedhető fertőzés, máig tabutémának számít. Merthogy sokan tévesen a szexuális úton terjedő betegségek közé sorolják. Pedig nem az. A hüvely élesztőgombás megbetegedését elsősorban a legyengült immunrendszer és a hüvelyflóra egyensúlyának felborulása okozza: a szervezet ilyenkor nem képes hatékonyan megbirkózni a kórokozókkal. A hüvelygomba az intim tájékot érinti, ráadásul kellemetlen tünetekkel jár, ezért a mai napig sokan szégyellik. Holott könnyen diagnosztizálható, és az időben megkezdett gyógyszeres kezelés viszonylag gyorsan teljes gyógyulást hozhat. A helytelenül kezelt hüvelygomba azonban – nem orvos által felírt készítményekkel, esetleg a gyógyszeres kúra megszakításával – a kellemetlen panaszok kiújulásához vagy tartós fennmaradásához vezethet.
További kínos témák: a nemi betegségek
A baktériumok, vírusok, gombák és paraziták okozta nemi betegségek máig tabutémának számítanak. Mivel szexuális úton terjednek, a tünetek okozta szégyen – melynek hátterében gyakran az áll, hogy nem ügyeltek kellően a biztonságos együttlétre vagy az intim higiéniára – sokakban olyan mély, hogy megpróbálják megúszni az orvosi segítséget. Pedig az elhanyagolt nemi fertőzések, mint a HPV, a Chlamydia-fertőzés, a gonorrhea vagy a szifilisz súlyos, a nők esetében olykor visszafordíthatatlan nőgyógyászati szövődményekhez vezethetnek. Ha kezeletlenül maradnak, fennáll a veszélye, hogy egészséges emberek fertőződnek meg, esetleg tudtukon kívül. Ezért különösen fontos, ha valaki gyanítja, hogy elkapott valamilyen nemi betegséget, azonnal forduljon orvoshoz a mielőbbi gyógyulás érdekében.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Amiről csak kevés férfi mer őszintén vallani: az impotencia
A merevedési zavarok is a legkényesebb egészségügyi problémák közé tartoznak. A pszichés teher, hogy valaki azt érzi, nem úgy teljesít, ahogy szeretne, vagy ahogy elvárják tőle, esetleg olyan betegségben szenved, ami ellehetetleníti a zavartalan nemi életet, már eleve megnehezítheti a gond őszinte feltárását. Pedig nem árt észben tartani – ahogy a többi, kínosnak tartott betegség esetében is –, hogy akik ezek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkoznak, sok esetben évtizedek óta ezt a területet kutatják, és nem fognak meglepődni, ha valaki hozzájuk fordul segítségért. Sőt!
Egy fájdalmas és nehezen feldolgozható probléma: a meddőség
A férfiakat és nőket is érintő meddőségről – amelynek hátterében számos lelki és fizikai tényező, vagy betegség állhat – nehéz úgy beszélni, hogy se az érintetteknek, se a környezetükben lévőknek ne okozzon kellemetlen, rossz érzést, vagy ne idézzen fel fájó emlékeket. Egyeseknél ideiglenes és orvosolható állapot, másoknál viszont egy életre szól, és sosem tudhatjuk, kinek hogyan sikerült feldolgoznia, ha egyáltalán sikerült. Éppen a lelki érintettség miatt kezelik a meddőséget a legtöbben tabuként. Ami egyesek számára áldás, mások számára viszont küzdelmes lehet. Egyéni beállítottságtól függ, ki dönt úgy, hogy problémáját, érzéseit megtartja magának, és ki szeretne beszélni róla, egyrészt, hogy könnyítsen saját lelkén, másrészt, hogy tapasztalataival segíthessen másokon. A meddőség kezelése mindenféle szempontból rendkívül összetett feladat, nagy hozzáértést és empátiát igényel.
Az említetteken kívül természetesen számos egyéb, tabuként kezelt betegség létezik az inkontinenciától kezdve a sztómán át bizonyos mentális betegségekig, vagy fejlődési rendellenességekig. A lényeg, hogy ezeket mindig úgy kezeljük – ha szóba kerülnek –, hogy az az érintettek számára elfogadható legyen, és a lehető legkevésbé érezzék kellemetlenül magukat miatta.
Legjobban: