Az aranyér civilizációs betegségnek tekinthető, hiszen sok esetben életmódbeli tényezők vezetnek a kialakulásához . Ám a genetika is fontos szerepet játszik, a kötőszöveti gyengeség (amely gyakran öröklődik) ugyanis fokozottan hajlamosít rá - ahogy az Noémi családjában is megfigyelhető. "Nálunk a nők jártak szerencsétlenebbül ezen a téren, mert a nagymamámnak, a nagynénémnek és az anyukámnak is aranyere lett. Édesanyám azt mondja, hogy különösen a terhességei alatt szenvedett tőle. Nemrég pedig a nővéremnél is megjelentek a kellemetlen panaszok, aki még csak 35 éves, ezért megijedtem. Tartok tőle, hogy hamarosan én leszek a következő" - írta a 31 éves fiatal nő, aki azzal már korábban tisztába került, hogy a családja női tagjainak gyenge a kötőszövete, mert hamar megereszkedett a bőrük, hajlamosak a narancsbőrre, pedig a súlyuk normális. Némi utánaolvasás után fedezte fel, hogy az aranyér is ehhez köthető.
Az összefüggés könnyebben érthető, ha tisztában vagyunk vele, pontosan hogyan jönnek létre az aranyeres csomók. Az aranyér a végbélben található vénatágulat, amellyel minden egészséges ember rendelkezik. Aranyérbetegségről akkor beszélünk, ha ez a vénatágulat kórosan megnagyobbodik. Ehhez először megnyúlik a belső aranyeres párnákat rögzítő kötőszövet, majd az érhálózat kitágul, és a belső aranyeres párna fokozatosan lecsúszik, végül előesik a végbélcsatornából. Ha pedig a kötőszöveteink eleve gyengébbek, vagyis lazábbak, könnyebben megnyúlnak, és ezzel beindulhat az aranyérbetegség kialakulásának folyamata. Nőknél ráadásul gyakoribb a jelenség, mivel eredendően lazább a kötőszövetük, mint a férfiaknál, hogy a várandóssággal és szüléssel járó átalakulást könnyebben átvészelje a testük. Ez magyarázza, hogy Noémi családjában miért női ágon öröklődik az aranyér.
Megerősíthető a kötőszövet?
Bár a genetika ellen nem sokat lehet tenni, természetesen nem kell beletörődni abba, hogy az öröklötten gyenge kötőszöveteinknek köszönhetően előbb-utóbb nekünk is aranyérbetegségünk lesz. Sajnos a kötőszöveteink nem úgy működnek, mint az izmok, hogy megfelelő gyakorlatokkal erősíteni tudjuk őket, de ha odafigyelünk néhány dologra, biztosíthatjuk, hogy a kötőszöveti rostok minél tovább rugalmasak maradjanak.
Táplálkozásunk például jó hatással lehet a kötőszöveteink állapotára: lehetőleg kerüljük a zsíros, nehéz ételeket, inkább a sovány, fehérjében gazdag fogásokat részesítsük előnyben. Mivel a kollagén nevű fehérje a kötőszöveti rostok legfontosabb összetevője, igyekezzünk többet fogyasztani belőle. A csontleves, spirulina , tőkehal, tojás és zselatin remek természetes forrásai a kollagénnek.
A nyomelemek közül a cinknek jut fontos szerep a kötőszövetek egészséges állapotának megőrzésében. Márpedig a felmérések szerint a magyar lakosság többsége rendszeresen az ajánlottnál (napi 10 mg) kevesebbet fogyaszt belőle. A májban, a kemény sajtokban (például a parmezánban), a teljes kiőrlésű gabonákban és a szárazhüvelyesekben található belőle nagyobb mennyiségben. "Az utóbbi fél évben rendszeresen szerepelnek ezek a menümben, és már kezdem észrevenni a változást. A bőröm feszesebb, szóval bízom benne, hogy az alsó tájékomon is pozitív változások indultak be" - mondja Noémi.
Ne adjunk lehetőséget az aranyérnek!
Mint a cikk elején említettük, bizonyos életmódbeli tényezők is elősegítik az aranyeres csomók kialakulását. Ezért ha a családban már előfordult a betegség, tanácsos fokozottan ügyelni ezekre. Lehetőleg tartózkodjunk a hosszú üléssel járó tevékenységektől, munkától, ezek ugyanis erősen rontják a végbéltájék vérkeringését. A rendszeres mozgás viszont fokozza a vérkeringést és jó kondiban tartja az izmokat, szöveteket: heti háromszor 1 óra sport ajánlott, amelynek intenzitását igazítsuk fizikai állapotunkhoz. Noémi például a futásra esküszik: "Nemrég teljesítettem az első versenyemet is. Emellett igyekszem a családi programokat is úgy szervezni, hogy minél több mozgás legyen bennük. Úgy látom, anyukámra és nővéremre is jó hatással van ez."
Fontos továbbá, hogy étrendünk elegendő rostot tartalmazzon, ez ugyanis javítja az emésztést, segít abban, hogy a végtermék gyorsan és könnyen távozzon. Ugyanígy elengedhetetlen a kellő mennyiségű folyadékbevitel (legalább 2 liter naponta) is. Ezáltal elkerülhetjük, hogy erőlködnünk kelljen vécézés közben, ami csökkenti az aranyérbetegség kialakulásának rizikóját.
Az első figyelmeztető jelek
Végezetül a biztonság kedvéért nem árt tisztában lennünk az aranyér első tüneteivel, hogy még idejekorán felismerjük, ha baj van, és megkezdhessük a kezelést. Ha a végbéltájékon viszketést, fájdalmat tapasztalunk, esetleg székelés után véres csíkot látunk a papíron, mindenképp erre kell gyanakodnunk. Ilyenkor keressünk fel egy proktológust, aki a vizsgálat során meg tudja állapítani, milyen stádiumú az aranyerünk. Az aranyérbetegség a kezdeti szakaszaiban helyileg ható készítményekkel és a fent részletezett életmódbeli változtatásokkal könnyen kordában tartható, kezelhető. "Nagymamámat és édesanyámat műteni kellett, előtte pedig évekig kínozta őket a begyulladt aranyeres csomó. Én tanultam az esetükből, és semmiképp nem szeretnék idáig eljutni" - fogadkozik Noémi.
