Globálisan 13,7 ezer négyzetkilométernyi árapályos vizes élőhely veszett el. Ugyanakkor természetvédelmi munkálatok révén 9,7 ezer négyzetkilométernyi területet tudtak visszahódítani, ami nagyobb részt ellensúlyozta a veszteséget - mondta el Nicholas Murray, a kutatás vezetője. A Science folyóiratban publikált tanulmányhoz több mint egymillió – 1999 és 2019 között készült – műholdfelvételt elemeztek a kutatók. A hatalmas archívum elemzéséhez a gépi tanulás módszerét alkalmazták.
Az elveszett és visszahódított vizes élőhelyek 27 százaléka "közvetlen emberi tevékenységekhez", például a mezőgazdasági természetvédelemhez köthető, az összes többi változás pedig olyan közvetett tényezőknek tudható be, mint a part menti területek kiterjedt fejlesztése, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos folyamatok. A kutatócsoport azt is megállapította, hogy a változások mintegy háromnegyede Ázsiában történt, ahol az emberi tevékenység a partvidékeken intenzívebb.
Murray szerint Európában, Afrikában, Amerikában és Óceániában az emberi tevékenység kisebb szerepet játszik az árapályos vizes élőhelyek csökkenésében. Ott olyan közvetett tényezők okozzák a változásokat, mint a part menti területek átalakulása és a vízgyűjtők változása.
Több mint egymilliárd ember él alacsonyan fekvő tengerparti területeken, és ezen ökoszisztémák egészségének megőrzése létfontosságú számukra és az egész emberiség számára. "Az árapályos vizes élőhelyek óriási jelentőségűek, mivel olyan hasznokkal járnak, mint a szén-dioxid tárolása és megkötése, a partok védelme és a halászat erősítése" - mondta a szakértő. A vizes élőhelyek változásának folyamatos nyomon követése, valamint a természetvédelmi programok kulcsfontosságúak lesznek ennek az egyedülálló ökoszisztémának a kezelésében.
