A táplálék-összetevőket szénhidrátokra, fehérjékre, zsiradékokra, vitaminokra, ásványi anyagokra és élelmi, vagy más néven diétás rostokra osztályozzuk. Az utóbbi nem tápanyag, és mégis rendkívül fontos. Élelmi rostok a cellulóz, a lignin, a hemicellulózok, a nyálkák és a növényi gumik.
A figyelem akkor fordult a rostok felé, amelyek a szervezetben emésztetlenek maradnak, amikor a fejlett országokban az emésztőrendszeri betegségek rohamos növekedését regisztrálták. A székrekedés, a divertikulózis betegség (a hazai lakosság 60%-át érinti), a vastagbélrák, a hasnyálmirigyrák, sőt, egyes súlyosabb nőgyógyászati betegségek egyik oka az ún. tranzitidő megnövekedése, amikor is a béltartalomban lévő toxikus anyagok hosszabb időn át érintkeznek a bélfallal, és fel is szívódnak. A gyengén fejlett afrikai országokban, ahol a lakosság rostfogyasztása eléri 100 gramm/nap értéket, az említett betegségek lényegesen kisebb arányban fordulnak elő. Kísérletek bizonyítják, hogy a nagyobb mennyiségű rost az epével a bélbe ürített koleszterin jelentős részét megköti. A rostok felületi adszorpció révén lassítják a vércukorszint emelkedését, gátolják a zsiradékok felszívódását, ami mind kedvező tényező. A túlzott rostbevitel viszont már akadályozza egyes vitaminok és ásványi anyagok egy részének felszívódását.
A rosthiány jelentős oki tényező a székrekedés, a divertikulózis, a vastagbél -és hasnyálmirigyrák, az epekőbetegség, a rekeszizomsérv, a fogszuvasodás, ez elhízás, az érelmeszesedés, a vér elzsírosodása és a szív ischémiás betegsége kialakulásában. Rostszegény táplálékok a húsok, a tej és tejtermékek, a tojás, a fehér lisztből készült termékek, a szeszes italok és az üdítő italok. Ezek fogyasztását jelentősen korlátozzák! Cél a napi 50 gramm rostbevitel elérése.
Legjobban: