Vincent van Gogh a belga határhoz közeli Groot-Zundertben látta meg a napvilágot. Több internátusban is megfordult, majd tizenhat évesen otthagyta az iskolát és Hágában, Párizsban, majd Londonban dolgozott egy műkereskedőnél. 1877-ben Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, két évvel később misszionáriusként egy bányászfaluban betegeket ápolt, gyerekeket tanított és szabadidejében rajzolt. 1880-ban döntött úgy, hogy ezentúl csak a festészettel foglalkozik.
A brüsszeli művészeti akadémián tanult, de hazatérve összekülönbözött apjával, családjától egyre jobban eltávolodott, több szerelmi csalódás is érte. Öccsével, a műkereskedő Theoval bérelt lakást Párizsban, itt olyan festőkkel kötött barátságot, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro és Paul Gauguin.
A saját fülét vágta le
Két évvel később ráunt a nagyvárosi életre, erős vágyat érzett arra, hogy "a természetet fényesebb égbolt alatt lássa". A dél-franciaországi Arles-ba utazott, ahol 190 merész színezésű képet alkotott. Sárgára festett, bérelt háza a fontos dolgok és a boldogság jelképévé vált számára, ekkor készültek legismertebb művei. Barátja, Gauguin követte őt, több hónapig együtt laktak, festettek és ittak, de néhány hónap múlva összekülönböztek. Van Gogh sokat szenvedett Gauguin szerinte fölényeskedő, lekezelő modorától, és attól is rettegett, hogy barátja elutazik. Feltehetően ez a félelem robbantotta ki veszekedésüket, amelynek végén van Gogh pengével támadt barátjára, majd levágta saját bal fülét. A levágott testrészt megmosta és a helyi bordélyházban a következő szavakkal adta át egy prostituáltnak: "Őrizze meg jól ezt a tárgyat!"
Gauguin másnap Párizsba utazott, a magára maradt van Gogh álmatlanságtól és hallucinációktól szenvedett. Az őrültnek tartott festőt a szomszéd gyerekek kövekkel dobálták meg és kigúnyolták, a helybéliek pedig kérvényezték, hogy szállítsák kórházba. Van Gogh is tisztában volt állapotával, ezért maga kérte felvételét a közeli Saint-Rémy-de-Provence-ben található Szent Pál-apátság kórházába. Az itt töltött egy év alatt sem hagyott fel a festéssel, de színkezelése és formavilága elkomorodott.
Mindössze egyetlen festményt tudott eladni
Felépülését követően, 1890 tavaszán a Párizshoz közeli Auvers-sur-Oise-ba költözött egy műpártoló doktorhoz, aki orvosi felügyeletét is ellátta. Utolsó nagy képei egy megtört, magányos, meg nem értett művészt mutatnak. Az alig 37 éves van Gogh 1890. július 27-én egyedül tett sétája közben mellen lőtte magát, sebesülésébe két nappal később pedig bele is halt.
Ez is érdekelhet
Pszichológusok és művészettörténészek a mai napig vitatkoznak a festő betegségéről és annak a művészetére gyakorolt hatásáról. Eddig több mint harminc különféle diagnózist állítottak fel, ezek között szerepel skizofrénia, bipoláris zavar, a belélegzett festék miatti betegség, temporális lebeny epilepszia, az állapotán pedig sokat rontott a gyakori éhezés, az álmatlanság és a túlzásba vitt abszintfogyasztás is. Pályafutása során csupán egyetlenegy képet tudott eladni: A vörös szőlőhegy című festményét mindössze 400 frankért vették meg. Halála után viszont egyre nőtt a hírneve, a múlt század közepén már a festészet történetének legnagyobbjai között emlegették. Képei ma csillagászati összegekért kelnek el, némelyikért százmillió dollárnál is többet fizettek aukciókon. Műveinek legnagyobb gyűjteménye az amszterdami Vincent van Gogh Múzeumban található.
Legjobban: