„Ösztönszerűen igyekszünk megvédeni a gyermekeket a rideg valóságtól, ami azt jelenti, hogy ezekről a témákról sokszor inkább teljes mértékben hallgatunk” – hívja fel a figyelmet a The Conversation oldalán megjelent cikkében Lauren Breen, az ausztrál Curtin Egyetem pszichológus professzora, gyász- és életvégiellátás-kutató. Egy, a szakember és munkatársai által a Journal of Child and Family Studies című folyóiratban október elején publikált tanulmány szerint azonban a veszteséget elszenvedett gyermekeket számos kérdés foglalkoztatja a halál és a gyász kapcsán. Éppen ezért fontos lenne, hogy beszélgessünk velük, ezáltal válaszokat kaphassanak a kérdéseikre.
Mint azt Breen írja, a gyerekek sokkal gyakrabban élnek át gyászt, mint azt talán elsőre gondolnánk. Egy skóciai felmérés például kimutatta, hogy tízéves korukra a gyerekek 62 százaléka kénytelen szembenézni egy közeli hozzátartozó halálával, legyen az akár egy szülő, egy testvér, egy nagyszülő vagy bármilyen más közeli rokon, ismerős. Egy, az Egyesült Királyságban készült kutatás szerint minden huszadik tinédzser kénytelen megküzdeni szülője elvesztésével, míg egy amerikai elemzés arra az eredményre jutott, hogy 25 éves korukig a gyerekek és fiatalok 8 százaléka veszíti el egy testvérét.
Ezek a kérdések foglalkoztatják a gyerekeket
Breen és kutatócsapata több mint kétszáz gyermek körében végzett felmérést az 5 és 12 év közötti korosztályból. Arra voltak kíváncsiak, hogy melyek a leggyakoribb halállal és gyásszal kapcsolatos kérdések, amelyek felmerülnek ebben a fiatal generációban. Olyan résztvevőket vontak be a vizsgálatba, akik a megelőző legfeljebb öt évben élték át egy szülőjük, testvérük vagy más közeli családtagjuk halálát. A halálokok között betegségek mellett autóbalesetek, öngyilkosságok és függőségek egyaránt szerepeltek. A felmérést egy kétnapos tábor során töltötték ki a gyerekek, amelyet kifejezetten gyászoló fiatalok és családok számára szerveznek meg Nyugat-Ausztráliában.
A kérdőív kiértékelésekor a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a gyerekek által megfogalmazott kérdések sok esetben nagyon szofisztikált, bölcs kérdések voltak. A többi között a biológiai, érzelmi és létezéssel kapcsolatos kíváncsiság tükröződött bennük, demonstrálva azt a fajta összetettséget és többrétűséget, amelyet egy szerettük halála képviselt a gyerekek számára, illetve annak hatása az életükre. Ezenkívül sok kérdésben fel lehetett lelni a gyerekek tipikusan jellemző egocentrikus gondolkodást, például hogy az gondolták, ők felelősek az adott halálesetért. A kutatók végül öt nagy témakörbe tudták csoportosítani a résztvevőket foglalkoztató kérdéseket.
1. Miért és hogyan halnak meg az emberek?
A felmérésben a legtöbb kérdés a halál okaira és folyamatára irányult. Ezek ragadták meg leginkább a gyerekek kíváncsiságát, arra keresve a választ, hogy az embereik miért és hogyan halnak meg. Voltak például, akik azt szerették volna megtudni, hogyan és miért történik szívroham, rák, öngyilkosság vagy szerhasználat. Voltak olyan gyerekek is, akiket az foglalkoztatott, hogy ők maguk hogyan és mikor fognak meghalni.
2. Mit tehetünk a gyásszal?
Mint azt Breen írja, egy másik nagy csoportba azok a kérdések kerültek, amelyekkel a gyerekek a halál értelmét keresték, illetve azt, hogy megérthessék a veszteségeket követő társas és érzelmi tapasztalataikat. Próbálták megérteni az olyan érzelmeiket és reakcióikat, mint például a megváltozott alvási szokásokat és fizikai tüneteket. Arra vonatkozóan is feltettek továbbá kérdéseket, hogy hogyan kaphatnának segítséget a kortársaiktól és a tanáraiktól.
3. Mit tehet az ember a halál ellen?
Előfordultak olyan kérdések is a felmérésben, amelyek a halálesetek megelőzésére és a haldoklók támogatására szolgáló specifikus technológiákat feszegették, így például a pacemakerek és bizonyos gyógyszerek működését. Néhány gyerek azt szerette volna megtudni, hogy hogyan lehetne megelőzni a jövőbeni haláleseteket a családjában.
4. Mi az élet és a halál értelme?
Az ebbe a csoportba tartozó kérdések a gyerekek létezéssel kapcsolatos aggodalmait foglalták magukban, beleértve az élet értelmét és hogy miért halnak meg az emberek. Egyes résztvevők például arra voltak kíváncsiak, hogy miért halnak meg egyesek fiatalok, miközben mások hosszú életkort megérnek.
5. Mi történik a halál után?
Végezetül a kérdések egy része arra irányult, hogy mi történik az emberrel, miután meghalt. Voltak gyerekek, akik a túlvilági létről, például a mennyországról kérdeztek, míg másokat a reinkarnáció lehetősége érdekelt.
Nem szabad elzárkózni a témától
Breen szerint a kutatás tanulsága az, hogy a gyerekek is tisztában vannak azzal, hogy a felnőttek nem szívesen beszélnek velük a halálról. Ha azonban megfosztjuk őket attól, hogy részletekbe menően megismerjék a halál jelenségét, az stresszt és aggodalmat generálhat bennük. Azok a gyerekek, akik átélik egy közeli szerettük elvesztését, szeretnék tudni, hogyan küzdhetnek meg a nehéz érzelmekkel, valamint támogatásra, megerősítésre, biztonságérzetre van szükségük. „Kell, hogy legyenek felnőttek körülöttük, akik arra biztatják őket, hogy kérdezzenek, majd ugyanezek a felnőttek hallgassák is meg őket és válaszoljanak. Felnőttként pedig meg kell próbálnunk lehetőségeket keresni arra, hogy beszélgetéseket kezdjünk a gyerekekkel a halálról és a gyászról, függetlenül attól, hogy éppen gyászolnak-e” – hangsúlyozza a pszichológus.
Legjobban: