Mikroorganizmus - parányi szervezet
A mikroorganizmusokat szervezetünkhöz való viszonyuk alapján három csoportba soroljuk.
A szimbiótákkal való együttélés mind a gazdaszervezet, mind a mikroorganizmus számára hasznos.
A baktériumok számára hasznos, a gazdaszervezet számára közömbös együttélési forma a kommenzalizmus. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez esetben a baktériumokkal asztalközösségben vagyunk, az ember által elfogyasztott táplálékból fogyasztanak. Ilyen baktériumaink szaprofita életmódot folytatnak, azaz a lebontó szervezetek közé tartoznak, és a számunkra értéktelen salakanyagokból táplálkoznak.
A paraziták esetében az együttélés csak a mikroorganizmus számára hasznos, a gazdaszervezetnél viszont egészségkárosodást okoz.
A velünk élő mikroorganizmusok döntő többsége szaprofita, parazitával csak ritkán találkozunk.
Az antibiotikus kezelés legnagyobb hátránya éppen az, hogy az antibiotikumok nem képesek különbséget tenni a hasznos és a káros mikrobák között. Így, miközben például meggyógyítják a mandulagyulladást, másodlagos betegségek kialakulására teremtenek lehetőséget. A normális mikrobiológiai egyensúly megbomlása miatt kialakuló betegségeket diszbakteriózis néven foglaljuk össze.
Másrészt az is igaz, hogy az orvosi gyakorlatban csak ritkán van lehetőség tenyésztésen és antibiotikum-érzékenységen alapuló, úgynevezett célzott antibiotikus kezelésre. Ennek legfőbb okai a következők:
- A fertőzéses betegségek jelentős részét nem egyetlen fajta baktérium okozza.
- A kórokozók tenyésztése költséges és időigényes, a honi egészségügy nincs felkészülve arra, hogy minden fertőzéses betegségnél tenyésztést végezzenek.
- Lázas betegség esetén, legtöbb esetben, nincs vesztegetni való időnk. A beteg állapotán mielőbb könnyíteni kell.
Ezért, az antibiotikus kezelés, legtöbbször "empirikus", azaz tapasztalatokon alapul. A tapasztalat lehet az orvos saját élménye, de származhat orvosi könyvekből, tudományos közleményekből és előadásokból is. Az a tapasztalat például, hogy a tüszős mandulagyulladást az esetek döntő többségében a Streptococcus pyogenes okozza, mely általában penicillinre érzékeny, ha egyéb zavaró tényező (pl. penicillin-allergia) nem áll fönn, el is dönti a gyógyszerválasztást.
A baktériumok csoportosítása
A baktériumokat számos szempont alapján csoportosíthatjuk. Alakjuk szerint megkülönböztetünk gömbölyded alakú kokkuszokat, pálca alakú bacilusokat és csavaros, "dugóhúzó" alakú spirochétákat.
Festődési tulajdonságaik szerint elkülönítünk Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokat. Előbbiek a Gramról elnevezett festékkel lilára, utóbbiak rózsaszínre festődnek.
E második felosztás különösen fontos a megfelelő antibiotikum kiválasztása szempontjából. A festés ugyanis jelzi a sejtfal szerkezetét, ami - természetesen sok egyéb tulajdonság mellett - meghatározza a baktériumok penicillinnel és a penicillinhez hasonló antibiotikumokkal szembeni érzékenységét.
A bőr mikrobiológiai védelme
A faggyúmirigyekben zsírok termelődnek, melyből a Staphylococcus epidermidis zsírsavakat hasít le. Ez a bőrünk vegyhatását ("pH-értékét"*) savassá (pH 5,5) teszi. A savas vegyhatás távol tartja a kórokozókat. A tisztálkodó ember két módon tehet kárt magában; vagy lúgos szappannal közömbösíti bőrének savas vegyhatását, vagy fertőtlenítő hatású szappanokkal, tusfürdőkkel elpusztítja a Staphylococcusokat. Ennek következtében az addig egyébként ártalmatlan mikrobák (pl. candida gombák) bőrgyulladást okozhatnak.
A bélcsatorna mikrobiológiai védelme
A bélcsatorna valóságos mikróba-tenyészet. A bélben számos olyan baktérium található, mely ott nem okoz betegséget, a szervezet más részeire kerülve viszont akár életveszélyes betegségeket is előidézhetnek. A bélcsatornán belül maradva viszont antibakteriális anyagaikkal távol tartanak más, igen veszélyes kórokozókat. Megint mások vitaminokat (B-vitaminokat, K-vitamint) termelnek. A bélcsatornát súlyosan károsító antibiotikumok súlyos hasmenést, legsúlyosabb esetben a bélfal elhalását okozó gyulladást (enterocolitis necrotisans) válthatnak ki. Kipusztítják ugyanis a bacitracin nevű antibiotikumot termelő flórát, melynek helyére egy különösen veszélyes, bacitracinra érzékeny kórokozó, a Clostridium difficile telepszik.
A hüvely mikrobiológiai védelme
A hüvelyben normálisan is megtalálható többféle baktérium. Ezek közül azonban csak egy valódi szimbiótát ismerünk, a Döderlein-féle tejsavbacilust. A bacilusok Gram-negatívak, pálca alakúak, a hüvelyfalban az ösztrogénhatásra termelődő keményítőből (glikogénből) tejsavat állítanak elő, melynek segítségével kialakítják a hüvelyre jellemző savas vegyhatást (pH = 3,9-4,2). A legértékesebb törzsei hidrogén-peroxidot is termelnek, mely különösen a levegőtől elzártan tenyésző ("anaerob") kórokozók ellen hatásos. A tejsavbacilusok penicillinre, szűkebb spektrumú antibiotikumokra (pl. eritromicin származékokra, clindamicinre, stb.) nem érzékenyek. Széles spektrumú antibiotikumok azonban jelentős pusztítást végeznek köztük. A Döderlein-flóra pusztulását követően a hüvely tartósan védtelenné válik. A nők "állandó gombás fertőzésre" panaszkodnak, valójában azonban számos mikroorganizmus együttesen váltja ki a gyulladást, amelyek között általában jelen van a candida is. Ezért célzott gombaellenes kezeléssel nem lehet eredményt elérni. A hüvely teljes fertőtlenítésére, majd a tejsavbacilusok újratelepítésére van szükség. A fertőzés megszüntetése nélküli újratelepítési próbálkozások általában nem járnak sikerrel. Szerencsére a hazai patikákban ma már több kiváló, élő, emberi tejsavbacilusokat tartalmazó hüvelytabletta kapható. Azelőtt élőflórás joghurttal, aludttejjel próbálkoztak, változó eredménnyel.
A diszbakteriózis megelőzése
Tisztálkodás során kerüljük tehát a lúgos és antibakteriális hatású szappanokat. Különösen hasznosnak tartjuk a "pH 5,5" szappanokat, tusfürdőket, kozmetikumokat.
A hétköznapi orvosi gyakorlatban az orvosoknak szűk spektrumú antibiotikumok előtérbe helyezését tanácsoljuk (egyszerű penicillinek, azitromicin, klaritromicin, clindamicin, stb.).
A penicillinek esetében vigyázni kell arra is, hogy közömbösíthetik a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát! Ha nem kerülhető el a Gram-negatív pálcákra is ható antibiotikumok adása - leggyakrabban húgyúti fertőzések esetében -, olyan antibiotikumot célszerű választani, melyek a vizelettel gyorsan ürülnek, ezért a vérben csak alacsony koncentrációt érnek el, a szervezet más részeire ezért csak csekély hatással vannak (foszfomicin, nalidixsav, stb.). Ha mégis széles spektrumú, magas vérszintet elérő antibiotikum adására kényszerülünk (pl. epeút-fertőzés esetén), gondoskodni kell a bélflóra pótlásáról. Nőknél emellett a kezelés időtartama alatt tejsavas irrigálás javasolt, az antibiotikus kezelés befejezését követően pedig pótolni kell a tejsavbacilus-flórát.
Sajnálatos, hogy a rutin orvosi gyakorlat az emberi szervezet szimbiótáira kevés figyelmet fordít. Gyakran előfordul például, hogy a felső légúti infekciókra Gram-negatív baktériumokra is ható kombinált penicillineket vagy szintetikus penicillinszármazékokat használnak olyan megfontolásból, hogy minél kisebb legyen a "lefedetlen" baktériumok spektruma, így a gyógyítás kisebb kockázattal járjon, azaz a siker garantált legyen. Ez a gondolkodás valóban hatékony az elsődleges betegségek ellen, viszont garantálja a másodlagos fertőzések kialakulását is.
