Szakmai együttműködés
Nemrég a Magyar Nefrológiai Társaság (MANET) és a Magyar Transzplantációs Társaság (MTT) három napos szakmai rendezvény keretében közös vezetőségi ülést tartott. A céljuk a veseátültetés szakmai szabályainak megújítása, a veseátültetések és azon belül az élő donációk számának lényeges emelése, a betegek és hozzátartozóik jobb tájékoztatása. Együttesen tesznek azért, hogy a veseátültetésre alkalmas betegek a lehetőségek kihasználásával mielőbb transzplantáción essenek át.
A transzplantáció tartós megoldást ad
A transzplantáció mellett szóló legfontosabb érv, hogy általa a betegek életminősége jelentősen javul és a várható élettartama meghosszabbodik. A dialízisre járó beteg korlátozva van szabadságában, hiszen hetente több órát kell kórházban töltenie, hogy átmossák a vérét. Ezzel szemben a transzplantáción átesett beteg újra aktív és szabadabb életet élhet, alkalmas lesz munkavégzésre, sportolhat, utazhat, normális életvitelt folytathat. Mindezeken felül, az adófizetők számára az sem lényegtelen, hogy a transzplantáció költsége a gyógyszeres kezeléssel együtt is csak fele/harmada a dialízis kezelés árának. A veseátültetések hatékonyságának növelése az élődonoros átültetések számának jelentős emelésével több tízmilliós megtakarítást eredményezhet, amely az Országos Egészségbiztosítási Pénztár eddig megoldatlan feladatainak finanszírozását tenné lehetővé.
Az élő donáció előnyei
Számos külföldi központ tapasztalata azt mutatja, hogy a szervátültetés sikerét döntően befolyásolja, hogy a beteg a szervátültetés előtt mennyi ideig kapott dialízis kezelést. Legjobbak az eredmények azokban az esetekben, melyekben a szervátültetés még a dialízis megkezdése előtt megtörtént. Ennek sikeres kivitelezése élődonoros transzplantáció esetén még nagyobb eséllyel történhet. Magyarországon ez utóbbi sajnálatosan ritka: száz veseátültetésre csak két élő donor jut. Prof. Dr. Inge B. Brekke, a Norvégiai Transzplantációs Központ vezetője, Norvégia elsőszámú transzplantációs sebész professzora elmondta, hogy Norvégiában a transzplantáltak negyven százaléka élő donortól kapta a vesét, és náluk csak akkor végeznek halottból származó vesével átültetést, amennyiben valamilyen okból az élő donáció ellenjavallt. A konferencia hallgatósága számára rendkívül érdekes információ volt, hogy a donorok élettartama meghaladja a korban és nemben hozzárendelhető normál populációét, ami valószínűleg a donorok egészségi állapotának szorosabb ellenőrzésével, illetve követésével magyarázható.
A magyar szaktekintélyek közül Prof. Dr. Járay Jenő, az SE Transzplantációs Klinikájának igazgatója beszélt az élődonoros transzplantáció előnyeiről. Hazánkban az élődonoros vese transzplantáció aránya sajnálatosan csak két százalék, pedig az élő donációnak számos előnye van a halottból származó szervátültetéssel szemben. Az élődonor-transzplantáció sikerességét növeli a műtét tervezhetősége, a donor részletes kivizsgálásának lehetősége, a beültetésre kerülő szerv károsodásának megelőzése.
A műtéti kockázat
Természetesen szó esett a transzplantáció és az élő donáció műtéti kockázatáról is. A transzplantáció komoly műtéti beavatkozás, és szövődmények kockázata sem elhanyagolható. Sajnos, a veseelégtelen betegeknek egy része nem alkalmas szervátültetésre. A beültetett szervek kilökődését gátló gyógyszeres kezelés fejlődésének köszönhetően egyre jobbak az eredmények. Nagyon fontos kérdés az élő donorok biztonságának kérdése. Az esetek döntő többségében a műtétet követően a szervet adók munkaképessége és életminősége változatlan marad. Nagyon kivételes esetben, a nemzetközi adatok szerint statisztikailag minden 2000. műtétre jut egy halálos szövődmény.
A világviszonylatban egyre kínzóbbá váló donorhiány Magyarországot is érinti. Jobb donorszervezéssel a hiány egy része pótolható, de nem oldható meg. A vesepótló kezelésre szoruló betegek száma évente 6-8 százalékkal nő hazánkban. Az élő donáció arányának növelésével az átültetett vesével élők száma jelentősen emelhető. A helyzet javítását szolgálná az érintett egészségügyi dolgozók, valamint a lakosság széleskörű tájékoztatása és megnyerése. Ennek gyakorlati megvalósítását szolgálja egy, a vesebetegek és hozzátartozóik számára összeállított, az élő donáció előnyeit és hátrányait tartalmazó részletes tájékoztató elkészítése, melyet a vesebetegek az őket gondozó szakorvostól személyes beszélgetés alkalmával kapnak meg az ország egész területén.
