„Az ivóvíz a leggyakrabban vizsgált élelmiszerünk. A hatóság évente legalább négy alkalommal, településmérettől függően akár több százszor ellenőrzi minőségét, és az eredményt nyilvánosan közzé is teszi” – idézi a Semmelweis Egyetem hétfői közleménye dr. Pándics Tamás közegészségtudományi szakértőt. Hozzátette, noha az otthoni víztisztító berendezések népszerűsége egyre nő, valójában sokan vagy egy ma már nem létező probléma miatt vásárolnak ilyen berendezést, vagy egy olyan miatt, amelynek a megszüntetésére egyetlen víztisztító berendezés sem alkalmas.
Itthon ugyanis a víz szennyezői közül a geológiai eredetűek dominánsak. A magyar vízbázisok jelentős részét pedig valóban érintette a kőzetekből származó arzén. Csakhogy az arzénmentesítő kezelésnek köszönhetően nagyon ritka esetek kivételével ez a probléma mára nem áll fenn. „A nyersvíz és a hálózatra bocsátott víz minősége a vízóráig bezárólag jellemzően kiváló, ezt követően a tulajdonos felelőssége az esetleges kockázatok (például lakáson belüli ólomtartalmú csövekből származó ólomszennyezés) megszüntetése” – emelte ki Pándics.
A másik gyakori félelem, hogy a csapvíz mikrobiológiai szempontból nem megfelelő. A szakértő szerint viszont ez a közműves ivóvíz esetében nagyon ritka. Sokkal gyakrabban fordul elő, hogy a víztisztító készülék nem megfelelő üzemeltetése következtében lépnek fel mikrobiológiai problémák. Baktériumok szaporodhatnak el például, ha nem kellő rendszerességgel, nem előírás szerint cseréljük a szűrőket, illetve kezünk közvetítésével is szennyeződés kerülhet a szűrőkre. Emellett a berendezések nehezen elérhető, zárt elemein, belső járataiban szintén könnyen elszaporodhatnak a mikroorganizmusok. „A műanyagokat kifejezetten szeretik a baktériumok, a nedves, párás környezetben akár kórokozók is megtelepedhetnek. Nem feltétlenül okoznak megbetegedést, de a kockázat fennáll” – hívta fel a figyelmet Pándics. Kitért rá, nagyon összetett készülékekről van szó, melyeknek sok kockázata rendszerint jóval nagyobb, mint a vízhálózatból származó vízé.
Végezetül sokan azzal érvelnek a víztisztítók vásárlása mellett, hogy a vezetékes víznek nagyon erősen klóros az íze és a szaga. A készülékek többsége ezt aktív szénnel csökkenti. A szakértő szerint azonban ez az előnyül eltörpül a fentebb említett kockázatok mellett. „Ha zavaró a klórszag, az a megoldás, hogy öntök egy kancsóba vizet, állni hagyom egy negyedórát, és utána iszom meg” – fogalmazott a közegészségtudományi szakértő, aki szerint legtöbbször egyáltalán nem indokolt a vízszűrök használata.
