Akinek van macskája, az biztosan tudja, hogy milyen, amikor a cica szinte egész álló nap ételért nyávog . Az University of Guelph kutatása szerint ennek megoldásaképpen érdemes lehet csökkenteni a napi etetések számát. Így ugyanis az állatok valószínűleg jobban tudják kontrollálni az éhségüket. A kutatás eredményeit a PLOS One című szaklapban tették közzé, melyet a ScienceDaily szemlézett.
Megelőzhető az elhízásuk
A cikkben az áll, hogy napi egy étkezés jobban csillapítja a macskák éhségét, így ezzel kiküszöbölhető, hogy folyamatosan ételért nyávogjanak. Ez azért is hasznos, mert így csökkenhető annak az esélye, hogy az állat elhízzon , és hosszú távon a macska kevesebbet eszik, ritkábban lesz éhes, és így könnyebben fenn tudja tartani az egészséges testsúlyát, ami egészségügyi szempontból egy háziállat esetében ugyanolyan fontos faktor, mint egy embernél. Az elhízás ugyanis a házimacskáknál is meglehetősen gyakori probléma.
Ez az első ilyen alapos kutatás
Adriona Verbrugghe professzor, a kutatás eredményeiből készült tanulmány egyik társszerzője szerint a következtetések meglepőek lehetnek az állatorvos-közösség számára, illetve azoknak a macskatulajdonosoknak, akiknek korábban azt tanácsolták, hogy napi több, kisebb etetéssel oldják meg a kedvencünk táplálását. Korábban is voltak olyan kutatások, amelyek az etetések gyakorisága és a macskák viselkedése közötti kapcsolatot vizsgálták, de ez az első olyan, amely igazán részletesen kutatatta az étvágycsökkentő hormonok, a fizikai aktivitás, az energiaszint alakulása és az energiafelhasználás közötti kapcsolatot.
Ráadásul nem voltak igazán releváns tanulmányok, amelyek tudományos bizonyítékokkal támasztották volna alá azt a korábbi nézetet, hogy a macskák számára a naponta többszöri kis étkezés lenne a leginkább egészséges. A kutatásban részt vevő állatok közül étkezés után azoknak a vérében mutattak ki nagyobb mennyiséget a három legfontosabb éhséget szabályozó hormonból, akik csak naponta egyszer kaptak enni, de akkor nagyobb mennyiséget. Ezek az állatok ráadásul többet használtak fel a zsírraktáraikból az energiatermelésükhöz is, ami hosszú távon a testtömeg-indexükre is pozitívan hat.
