Sharwood egy 8 éves Gordon szetter. Gazdái, Sue és Chris Mitchell rendszeresen elviszik őt vért adni. Sharwood mostanáig már több mint 80 donáción van túl, ezzel pedig a Guinness Világrekordok közlése szerint hivatalosan is világcsúcstartó. Nem ő ráadásul az egyetlen véradó a családban: hároméves kölyke, Brinjal immár 16 alkalommal adott vért, míg tizenegy éves lakótársuk, Baxter 33-szor segített fajtársain, mielőtt korára való tekintettel nyugdíjazták volna. „Büszke vagyok rájuk, amiért ennyire jók a véradásban. Már több mint 400 kutya életét mentették meg, tekintve, hogy minden pint (több mint fél liter – a szerk.) négy másik kutyán segíthet” – emelte ki Sue.
A Mitchell házaspár immár ötödik évtizede, 1979 óta tart Gordon szettereket. Első kedvencüket fiuk születése előtt fogadták be – aki révén azóta két unokájuk is született –, a fajta iránti lelkesedésük pedig töretlen. Volt idő, amikor egyszerre öt négylábú társsal osztották meg otthonukat. Kutyáikat nagyjából tízhetente viszik vért adni, ami az önzetlen segítségen túl elmondásuk szerint azért is előnyös, mert így rendszeres állatorvosi ellenőrzéshez jutnak az ebek, biztosítva, hogy a legapróbb egészségügyi problémára is mihamarabb fény derülhessen náluk.
Az emberi véradományozáshoz hasonlóan a kutyák esetében is akad néhány fontos szabály, amelyet be kell tartani. A kutyák csak meghatározott életkorban, bizonyos testtömeg felett, illetve jó általános egészségi állapot esetén válhatnak donorrá. A véradást követően pedig sok pihenésre és bőséges folyadékra van szükségük a regenerálódáshoz. Magát a folyamatot Sharwood nyugodtan szokta viselni, mi több, gazdája elmondása alapján nemcsak a farkát szokta csóválni, de előfordult már az is, hogy elaludt és horkolni kezdett, miközben éppen levették a vérét. „Olyan laza, hogy az szinte hihetetlen” – fogalmazott nevetve Sue. Hozzátette, valójában minden kedvencük nagyon nyugodt természetű, olyannyira, hogy terápiás kutyaként idősotthonokba is el szoktak velük látogatni.
Borítókép: Getty Images
